Loading

Partnereink

Csabakő
 

Reklám

Tanfolyam indul kéthetenteInfo: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 23940937

2019. október 22.
H K SZ CS P SZ V
123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031
Ma Előd napja van.
Holnap Gyöngyi napja lesz.

Tom Kennedy: Pénzrengés-(1. rész)

Tom Kennedy: Pénzrengés

(részletek)

Mai hír, hogy 2010. április 22-én kezdetét veszi újra az úgynevezett Kulcsár-ügy tárgyalása.
Az internetről sikerült annak idején letölteni és kinyomtatni Tom Kennedy Pénzrengés című könyvét. A könyv alcíme: Politikai perverzió pirosban. Naplószerűen írta meg a szerző a Kulcsár-üggyel kapcsolatos történéseket.

Tehát jöjjenek a részletek:

2004. augusztus 19–31.

„A kommunizmus utáni Magyarországon a bankszektor „állam az államban” lett, melynek saját törvényei és uralkodói voltak. A nyugati országoktól eltérően a pénzintézetek itt csak saját javukat szolgálták. A „banki állam” álma és gyakorlata még mindig a „másik állam” költségvetési hiányának fedezése. Ez mindeddig nagyon jövedelmező üzletnek bizonyult. Mintha a mondabeli aranygyapjat nyírnák, a nagyrészt külföldi tulajdonú intézmények kiválóan boldogulnak, köszönik szépen.

Magyarországi bankár-sáfárkodásuk 2003-ban együttesen 200 milliárd forint tiszta hasznot hozott nekik, ami a következő évre, 2004-re pontosan megduplázódott. Összevetve otthon termelt nyereségükkel, itteni leányvállalataik annak többszörösét kaszálják. Ez nem meglepő, hiszen a magyarországi bankok többszörös kamatréssel dolgoznak, mint más országok intézményei. Szolgáltatásaik sokkal többe kerülnek ügyfeleiknek, mint bárhol másutt. Hiteleiket annyira túlbiztosítják, hogy a kölcsönt igénylő jobban tenné, ha a maffiával üzletelnek. Ugyanezen bankokban gyakran egy szűk klientúra máshol ismeretlen kedvezményekhez is juthat. Ők nevetségesen alacsony kamatokkal vehetnek fel pénzt, míg lekötéseikre a hivatalosnál is magasabb kamat dukál. A magyar bankok vezetői törvény alóli mentességet élveznek, mikor saját intézményeik részvényeinek értékesítéséről van szó. Jutányos áron adhatják-vehetik a papírokat, amelyekre saját zsebükből egy fillért sem kell költeniük, hiszen az egész tranzakció házon belül finanszírozható.

A „banki állam” korifeusai, mint megannyi szürke eminenciás ismeretlenül robotolják végig életüket. Nyugati kollégáikkal vetekedő fizetéseikkel itthon Dáriusnak érezhetik magukat. Juttatásaik között a kaliforniai luxusszintet elérő céges tengerparti nyaralók, kéjutazásra ösztönző jachtok és magánrepülőgépek flottája szerepel. Nyugati kollégáikkal ellentétben ezen extrákért teljes egészében a cég állja a cehhet. Az egyik tönkre vitt állami tulajdonban lévő bank vezérigazgatója saját zenekart, konyhájában saját chef-t foglalkozatott. Hűbéreseinek kényelmére Jaguárokat adott. (ekkor még az a bizonyos bank állami tulajdonban volt, és maci volt a jelvénye…)

Az, hogy a bankokat belülről, illetve a saját vagyonkezelőik rabolják ki, Magyarországon már több mint hagyomány К az aktus az elmúlt két évtizedben eklektikus művészetté vált. Tulajdonképpen már a privatizáció előtt erős ösztönzést adott a páncéltermek kiürítésére az, hogy a kormány garantálta veszteségeik jóváírását. Az ország „megnyírása” művészi csúcsát akkor érte el, amikor az egyik vezető pénzügyi intézetet 1 szimbolikus forintért adták el. A nagyvonalú ajándékozáshoz több értékes ingatlan is tartozott. A kormány továbbá kötelezte magát a következő 5 évre a bank által be nem hajtható kölcsönök megtérítésére. Csak az égben köttetett házasságok múlják felül álszentségükben az ilyen üzleti képtelenséget. (ezt a bizonyos bankot a fővárosról nevezték el, és akkori vezetője a napokban Brüsszelből bejelentkezett miniszterelnök-jelöltnek… Aki nem találja ki a nevét, kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét…)
A kilencvenes évek elején lezajlott magyar banki privatizáció egyenes következménye volt, hogy a pénzintézetek egykor csak rubelban számoló vezetősége szakított a marxista elmélettel, míg a gyakorlatban folytatta a kommunista túlélési pragmatizmust. Sikerült megtartaniuk a hazai gazdaság feletti uralmukat. Az állami tulajdonú bankok pályára állítása a magyar adófizetőknek kb. 2 milliárd dollárjába került – az 1992-es árfolyamon számítva.
E hatalmas vagyon nagy részét a baloldali bankárok és udvaroncaik ellopták.

Legtöbbjük már másodszor részesült a közösből. Ők tüntették el az eredeti tőkét, és ők zsebelték be a bankjaik megmentésére átpumpált közpénzeket is. Öt évvel ezelőtt egy másik állami tulajdonú bank életben tartásához újabb 170 milliárd forint közpénzre volt szükség. A Postabank forint-milliárdjait jól táplált vezetői és azok VIP-listás kedvezményezettjei osztották szét maguk között. A közeljövőben a rózsás évi jelentések ellenére újabb mentési akciók lehetnek szükségesek, mivel a bankszektor súlyos likviditáshiány felé tart. A lakossági megtakarítások csökkennek, a költségvetési hiány újabb rekordokat döntöget. A Pénzrengés már röviddel a szocialisták 2002-es hatalomátvétele után megjósolhatóvá vált.

Elképzelhető, hogy a 2004-es nyersolajár-robbanás a legkedvezőtlenebb fejlemény. De a szocialistáknak még egy ilyen potenciálisan megrendítő csapás is jól jöhet, hiszen hozzá nem értésüket megint a magasabb energiaárakkal magyarázhatják. Pedig Magyarországon már régen kongatni kellett volna a vészharangot, hogy veszélyben az energiaellátás. Az országnak pedig hamarosan talán új spekulációkkal és forintleértékeléssel kell szembenéznie.”

„…A dolog rákfenéje az, hogy a központi kormányzat – és nem a magánszektor – emészti fel a megmaradt pénzforrásokat. Ugyanez történt a horribilis összegeknek látszó privatizációs bevételekkel. Bénítóan hatott a magyar gazdaságra, hogy átlagosan mindössze egy negyedét kapta az államkincstár az eddig eladott összes vagyon értékének. A kölcsönfelvétel 11 százalékos központi kamat mellett – mely Európában a legmagasabb – mindenki számára megengedhetetlennek bizonyul, kivéve a kormányt. A törlesztésképtelenek növekvő tábora, legyen az akár üzleti, akár lakossági kölcsön, sokat mond a helyi gazdasági kilátásokról.”


Békéscsaba, 2010. január 27.
(folytatjuk)

Emlékeztető: „A kommunizmus megbukott mindenféle értelemben. De a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem mezítelen életét és a zsákmányt." (Márai Sándor)