Loading

Partnereink

Csabakő
 

Reklám

Tanfolyam indul kéthetenteInfo: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 23532532

2019. szeptember 22.
H K SZ CS P SZ V
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30
Ma Móric napja van.
Holnap Tekla napja lesz.

Rákosi Mátyás Károlyi Mihályról

Rákosi Mátyás Károlyi Mihályról

„Miért nem jött értem össznemzeti küldöttség”?

 

Köztudott: népünk egykori „bölcs vezére” 1956 után a Szovjetunió vendégszeretetét élvezve töltötte nyugdíjas éveit – egészen a megváltó halálig. Rákosi Mátyás a kommunizmus szülőföldjén sem tétlenkedett: rendszeresen dolgozott, s munkájának gyümölcse az a terjedelmes kézirat, amelyben saját életútját mesélte el. A visszaemlékezések vaskos kötetei a ’90-es években jelentek meg hazánkban. Ebből a munkából idézek az alábbiakban egy érdekes részletet. Károlyi Mihály 1945 elején tudta meg, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjai között szeretnék látni őt hazai hívei, néhány hónappal később pedig budapesti küldöttként meg is választották nemzetgyűlési képviselőnek.

A fővárosi nemzeti bizottság 1945 júniusában hozott határozatot arról, hogy hazahívják az emigrációban élő Károlyit. Tudjuk, hogy Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád is levelet küldött Károlyinak – mindkét munkáspárti vezető sürgette a „vörös gróf” hazatérését.

Károlyi Mihály csak a következő évben, 1946. május 9-én érkezett Magyarországra. Ezt megelőzően – 1946. február 14-én – a Nemzetgyűlés törvénybe iktatta Károlyi Mihály érdemeit (tudtommal ezt a törvényt soha nem helyezték hatályon kívül). Íme a törvény teljes szövege:

„1946. évi II. törvény Károlyi Mihály érdemeinek törvénybeiktatásáról

1. § Magyarország Nemzetgyűlése Károlyi Mihálynak, a Magyar Népköztársaság volt elnökének kimagasló érdemeit, amelyeket egy emberöltőt meghaladó államférfiúi működése során a magyar népnek az évszázados elnyomatástól való megszabadítása és földhöz juttatása, a magyar állam függetlenségének kivívása, a demokratikus államrendszer megvalósítása, a szabadság, az egyenlőség és az emberiesség örökérvényű eszméinek diadalra juttatása érdekében, félelmet és csüggedést nem ismerve, a számkivetés keserű éveiben is lankadatlan lelkesedéssel folytatott munkásságával szerzett: a magyar nép soha el nem múló hálájának kifejezéséül ezennel törvénybe iktatja.

2. § Magyarország Nemzetgyűlése megállapítja, hogy azok a bírói ítéletek, amelyek az ellenforradalmi és népellenes rendszer negyedszázados uralma idején Károlyi Mihályt méltatlanul és igaztalanul megbélyegezték, ellenkeznek a történelmi igazsággal és a magyar nép jogi meggyőződésével. Ezeket az ítéleteket ennélfogva hatálytalannak és olyannak kell tekinteni, mintha meg sem hozták volna.

Az említett ítéletek végrehajtásával Károlyi Mihálynak okozott vagyoni sérelmet a magyar köztársaság oly módon igyekszik jóvátenni, hogy részére az államháztartás helyzetéhez képest visszajuttatja azt a vagyont, amelytől méltatlanul megfosztották.

Minthogy Károlyi Mihály nemes önzetlenségével ellenkeznék a magyar nép földhöz juttatásának mindennemű csorbítása és az, hogy fekvő jószágait az éppen általa kezdeményezett és az ő szellemében megvalósult földreform elől elvonják, a demokratikus Magyarország földreformja Károlyi Mihály birtokaira is kiterjed. Károlyi Mihály elévülhetetlen érdemeinek méltánylásaként azonban Magyarország Nemzetgyűlése a jelen törvénnyel mentesíti részére azt a legnagyobb kiterjedésű birtokrészt, amelynek kimagasló hazafias érdemek címén való érintetlenül hagyását a fennálló jogszabályok megengedik.

3. § A jelen törvény kihirdetésének napján lép hatályba, haladéktalan végrehajtásáról és a 2. § második bekezdésében foglalt mérték meghatározásáról a minisztérium gondoskodik.”

A magyar nép Károlyi Mihály iránt érzett, el nem múló háláját tehát törvény rögzítette (s mint írtam fentebb, ez a törvény – tudtommal – ma is hatályos). Ugyanakkor ez a törvény rendelkezett a Károlyinak okozott „vagyoni sérelmek” orvoslásáról. Szükségesnek tartottam mindezt elmondani, mielőtt Rákosi Mátyás emlékezéseit idézném.

Rákosi leírja, hogy a párizsi béketárgyalásokra „elküldtük” Károlyi Mihályt is, aki tehát részt vett a Gyöngyösi külügyminiszter vezette magyar delegáció munkájában. Ezután a következő, sajátos magyarságú szöveget találjuk Rákosi visszaemlékezéseiben:

„Mi már 1945-ben unszoltuk Károlyit, hogy jöjjön haza. Meg voltunk győződve róla, hogy ha itthon van, akkor – ha nem is nehézségek nélkül, de – meg tudtuk volna választani köztársasági elnöknek, ami számunkra sok tekintetben előnyösebb lett volna, mint a kisgazdapárti elnök (Tildy Zoltán – a szerk. megjegyzése). Ezért, amikor hazaérkezett 1946-ban, az első beszélgetés alkalmával felvetettem neki a kérdést: miért nem jöttél haza, mikor hívtunk. ’Miért nem jött értem össznemzeti küldöttség, mely hazahívott volna!’, válaszolta Károlyi őszinte sértődöttséggel és elégedetlenséggel.

Mi igyekeztünk őt kiengesztelni, miután láttam, hogy nem értette meg, hogy se Dálnoki Miklós Béla, se Nagy Ferenc, Szélig Imre vagy Kéthly Anna nem törték volna magukat egy ilyen küldöttség létrehozásán. Javasoltuk és keresztül is vittük, hogy az országgyűlés elfogadott egy rehabilitációs törvényt, mely méltatta érdemeit, visszaítélte elkobzott vagyonát. Ez valamennyire megbékítette, de azt észrevettük, hogy huszonhét évi távollét után nehezen találja meg helyét az új viszonyok között. Károlyi ekkor már hetvenegy éves volt, botra támaszkodva járt, nagyothallott, ennek dacára igyekezett megismerkedni a helyzettel. Mi magunk a legnagyobb zavarban voltunk arra vonatkozólag, mivel foglalkoztassuk. Én magam ismételten felvetettem neki ezt a kérdést, de nem tudtunk megfelelő munkakört kisütni. Így merült fel az a gondolat, hogy egyelőre vegyen részt a párizsi békekonferencián, ahol bizonyára segítségére tud lenni delegációnknak. Egyébként azt a törvényt, mely elkobzott vagyonát visszaadta neki, nem tudtuk végrehajtani. Földbirtokai már föl voltak osztva, palotái és lakóépületei is a legkülönbözőbb módon el voltak foglalva, de meg nem is tudott volna velük az új viszonyok között mit kezdeni. Mi egy külön bizottságot küldtünk ki ennek a kérdésnek rendezésére.

A bizottság – már nem emlékszem, milyen alapon – megállapította, hogy 210 millió forinton felüli összeg járna neki. Engem bíztak meg, hogy ezt a kérdést valahogy rendezzem vele. Károlyi megértő volt, s tréfásan mondotta, hogy az ő kártalanítása azonnal megingatná a nagy fáradsággal létrehozott stabilizációt. Megállapodtunk, hogy évente igénybe vesz egy bizonyos összeget, ha jól emlékszem, évi kétmillió forintot, egy részét külföldi valutában. Ezzel ez az ügy el is volt intézve.”

(Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések 1940-1956. I. kötet. Bp., Napvilág Kiadó, 1997, 306-307. o.)


Régi csibészek (Károlyi és Rákosi elvtársak)

Az idézett szövegből megtudjuk, hogy Rákosi Mátyás tegeződött Károlyival. Azt is megtudjuk, hogy a „vörös gróf” igen érzékeny, sőt hiú volt: „össznemzeti” (?!) küldöttségre várt, azért nem jött haza korábban.

Az idézett szövegből ugyan nem derül ki, de köztudott: Károlyi „foglalkoztatása” végül is megoldódott, sikerült „megfelelő munkakört kisütni”: 1947 nyarán ő lett hazánk párizsi nagykövete.

A legérdekesebb adalék Rákosi szövegében a kártalanítással kapcsolatos. A kommunista vezér emlékei szerint Károlyi évi kétmillió forintot kapott (az összeg egy részét valutában). A negyvenes évek második felében ez hatalmas summa volt. Jó tudni, hogy a magyar nép soha el nem múló hálájának ennyi volt az akkori árfolyama.

Szalay László

Forrás: hun.hir.info

sokkaljobb-kommentár: Egészen vérlázító ez a történet. Magyarország Károlyi vezetésével jutott el egészen Trianonig! A háború ellenére nem volt üres az államkassza, annak totális kiürítéséről Károlyi és kedves felesége, gróf Andrássy Katinka, a vörös grófnő gondoskodtak. Segítségükre volt ebben a Kun (Kohn) Béla csapat!

Földjeit kártyán elvesztette, azok jelzáloggal voltak megterhelve. Ez azonban nem zavarta abban, hogy átverje a parasztokat: kimérte nekik… Aztán 30 év múlva még kárpótlást is fizetett a magyar állam az elkártyázott földjeiért.

Magyarország 25 éven keresztül háborús jóvátételt fizetett a Szovjetuniónak és azoknak az országoknak, amelyek a területéből jól laktak. Horthy Miklós egyetlen fillért sem kapott, őt a zsidók tartották el.

Károlyi szobrát felújítják, egyelőre Siófokra kerül. Aljas eszméinek jelenkori követői azt ígérik, hogy visszahozzák a csúf „alkotást”. Remélhetőleg erre soha nem kerül sor, mert ennek az országnak végre meg kell tisztulnia a szeméttől!

Békéscsaba, 2012. március 30.
F. I. – K. M. 

Emlékeztető: „Minél kisebb lesz az ország, annál nagyobbra növök én. Mikor ellenzéki vezér voltam, megvolt egész Magyarország; mikor miniszterelnök lettem, elszakadt Horvátország és Szlavónia; öt megye marad, mire köztársasági elnök leszek, és Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegyéből fog állni az ország, mire király leszek.”  (gróf Károlyi Mihály, az 1918/19-es vörös terror köztársasági elnöke, az MSZP és az antifasiszták példaképe, Békéscsaba díszpolgára)