Loading

Partnereink

Csabakő
 

Reklám

Tanfolyam indul kéthetenteInfo: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 23532607

2019. szeptember 22.
H K SZ CS P SZ V
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30
Ma Móric napja van.
Holnap Tekla napja lesz.

6. Disszidensek

Ezzel a nem valami barátságos jelzővel ruházta fel a hatalom azokat, akik 1956 után elhagyni kényszerültek a hazájukat. A mi családunkban bizony bőven akadtak ilyen emberek.

1957. év eleje Szeged-alsótanyán (ma zákányszéki tanyavilág) nagyszüleimnél ért. Abban a tanyában, ahol születtem. Hogy hogyan kerültünk oda mi gyerekek, sajnos nem emlékszem rá. Valamilyen közlekedés azért a forradalom leverése után már volt. Nagyon szerettem ott lenni, mert ott csend és béke honolt. Sok volt a jószág, sok a tennivaló, de a sok munka ellenére is szeretettel foglalkoztak velünk.

Egyszer csak a kutyák nagyon elkezdtek ugatni, ami igen rossz jel volt. Amit városon csengőfrásznak neveztek el (amikor az ÁVH éjszaka csöngetett az áldozatáért), az a tanyavilágban kutyafrász volt.

Egy idő után, miután az idegenek beljebb kerültek, kiderült, hogy nem az ÁVH érkezett, hanem a mi két unokatestvérünk és egy barátjuk. A bandavezér Jóska volt, aki az első Igaz mesében leleplezte a karácsonyfát.

Elmondták a felnőtteknek azt, amit mi gyerekek nem tudhattunk, mert fennállt a veszély, ha jön az ÁVH, a gyerekszáj olyan, amilyen: bizony elmondja az igazat!

A későbbi igaz mesékből ismertem meg magam is a történetet:

Jóskáék bátyja Győrből még kijutott Ausztria felé (ő a közelmúltban hunyt el San Diégóban (USA – Kalifornia állam), de nekik ez már nem sikerült. Ezért megkísérlik a jugoszláv határ felé a távozást. A tanyához közel van a jugoszláv határ, és nagyapám határ környéki helyismerete is nagyon nagy segítség.

Jóskáék kb. egy hetet töltöttek a tanyán, mert az időjárás nem akart ködösre váltani. Nagyapám elment lovas-kocsival egy határmentén élő barátjához kipuhatolni, hogy mi a helyzet. Mondta a barátja, hogy bizony már lőnek éjszakánként, és egyre rosszabbak az átjutatási esélyek. De ha leereszkedne a köd, akkor más a helyzet. Egyszer egyik este örömmel konstatálták, hogy ereszkedik lefelé a köd. Miért örülnek a felnőttek a ködnek? – még ilyet!

Reggel, amikor felébredtem, kerestem Jóskáékat, de ők nem voltak sehol. Hiányzott nagyapám és a fogat is. Nagyanyám idegesen járt fel-alá. Beesteledett, de Jóskáék nem kerültek elő. Másnap reggeli után került elő nagyapám a kocsival. Annyit mondott, hogy lövések nem hallatszottak. Éjfélkor volt az őrségváltás a határon, és a három fiú nekiindult a ködös éjszakának. Úgy beszélték meg, hogy nagyapám reggelig marad, és ha vissza kell fordulniuk, élve megússzák a dolgot, akkor visszahozza őket. A szerencsés átjutás esetén a Szív küldiben a Novi Sadi (Újvidéki) üzenni fognak a többi sikeres átérőhöz hasonlóan. Az üzenet nem túl sokára (akkor soknak tűnt) meg is érkezett, a három fiú Jugoszláviába érkezett. Ott menekült táborba kerültek, majd a már Amerikában élő nővérükön keresztül kivándoroltak az újvilágba… Ámerikába…

A délvidéki magyarok mostanában azt kapják a fejükhöz a háborús menekültként a nyakukra települő szerbektől, hogy 1956 óta élősködnek a szerbek nyakán. Ilyen baromságot híresztelni, és a tudatlanság okán el is hinni, ez felháborító! Azok a magyarok, akik 1956-57-ben Jugoszlávián keresztül menekültek, bő félév elmúltával szinte valamennyien tovább mentek. Sőt, ha ismeretséget és barátságot kötöttek a délvidéken élő magyarokkal, együtt mentek tovább.

Így lett Jóskából amerikai állampolgár, és ma már nyugdíjasként éli mindennapjait Los Angeles külvárosában.

Zoli nem találta helyét a civil életben, ezért amerikai zsoldos katona lett. Ott szolgált jó pénzért az Észak-Koreát Dél-Koreától elválasztó határvonalon évekig. Ezért alá kellett írnia valami olyan tartalmú dokumentumot, hogy kommunista országba nem jöhet, mert kifaggathatják. Nem jött, azóta sem láttuk.

Ezen a határsávon járt a múltkoriban Gyurcsány Ferenc. Pammindzsoni vonal a neve. Van egy békéltető épület, ami a határon keresztbe épült. Az épület kb. 25 méteres szakasza Észak-Koreába, 25 méteres szakasza Dél-Koreába esik. Az épület teljes hosszában egy kb. 40 méter hosszú asztal (mert a katonák is kell ám a hely!) van elhelyezve, és a közepén meghúzva szigorúan a demarkációs vonal! A határsáv mindkét oldalán fegyveres katonaság őrzik a „békét”. A határvonalon átlépni, sőt az asztalon átnyúlni(!) szigorúan tilos, mert ha ezt valaki megteszi, a másik fél szó nélkül lelőheti. Gyurcsány a lábát megemelte, de nem tette be. Itthon élvezettel elmesélte, hogy járt Észak-Koreában. Nem járt, mert akkor élve nemigen jött volna haza. Csak a lábát nyújthatta át a kis bátor a levegőbe. Miért kell mindig hazudozni Ferenc testvér?

Jóska amikor a börtönbüntetése lejárt, családjával hazajött. Mert minden ötvenhatos disszidenst távollétében 10 évre elítéltek. Ha ezen az időn belül hazaszökött és elkapták, akkor bizony kemény következményekkel kellett számolnia. Voltak olyan disszidensek is, akiket hazacsaltak Kádárék büntetlenséget ígérve nekik, és miután bevették a cumit, ki is végezték őket. Mert ezek ilyenek…

1963-ban enyhült a nemzetközi helyzet annyit, hogy amnesztiát kaptak, és lassan hazamerészkedtek. Jóska az elsők között akart lenni. Az elválás nagyon nehézkesre sikerült, sőt, voltak olyan pillanatai, hogy nem akart visszamenni… De a gyerekei Amerikában voltak, és nagy sírás-rívás közepette elhagyta újból az országot.
Jóska a feleségét a jugoszláv menekülttáborban ismerte meg. Cikói magyar leány (Tolna megye). Három gyermekük született, és napjainkra sok kis jenki unokájuk van.

2001-ben tartottunk egy unokatestvér-találkozót a Pilisben. Akkor itt voltak az Amerikában élők közül is néhányan, de a két Korea határán szolgáló Zoli nem jött el. Az Ausztriában, Németországban, és az itthon maradtak egy része is ott volt. A találkozót az Ausztriában élő Laci 60. születésnapjára időzítettük. Laci mindannyiunkat megajándékozott egy Családfával, és készült a találkozóról sok fotó is. Jó nézegetni a Családfát és a fotókat, de a Családfán a javításokat elvégezni sajnos nem kellemes, mert túl sok keresztet kell bele rajzolni… Az élet már csak ilyen!

A találkozó óta eltelt hét évben született unokák egy része német, másik része amerikai állampolgár! Fogyik a magyar! – mondanák erre kedélyesen a szabad demokraták.

 

Békéscsaba, 2009. január
Irénke