1978. augusztus 20-án születtem Gyöngyösön. Az ELTE BTK történelem szakán végeztem, három évig pszichológiát is hallgattam, de csak nagyon rövid ideig dolgoztam tanári pályán. Feleségemmel Óbudán élünk és neveljük első gyermekünket, Benedeket. Polgári állásom termékmenedzser. Szüleim nyugdíjasok, bátyám az idegenforgalom területén dolgozik.

Mind anyai, mind apai ágról kisparaszti családból származom, ezért a föld szeretetét és az ebből következő antikommunizmust az anyatejjel együtt szívtam magamba. Édesapám húgának családja ma is gazdálkodik Hevesen – egyre nehezebb feltételek mellett.

Másik meghatározó családi élményem a hazáért való önfeláldozással kapcsolatos. Mint akkoriban sokaknak, nekünk is volt második világháborús, hősi halottunk. Apai nagyapám, Vona Gábor Erdélyben esett el a szovjet csapatok elleni reménytelen harcok során. Édesapámat kétszer látta, mindkétszer csecsemőként. A családi legendárium szerint kedves, szerény és jó ember volt. Fiatalon megözvegyült nagyanyám évekkel később hozzáment Zázrivecz Józsefhez, aki nevére vette az édesapámat is, és felnevelte. Így születtem én Zázrivecz Gábor néven. Az érettségi megszerzése után régi vágyamat váltottam valóra, amikor visszavettem a vér szerinti nevemet hősi halott nagyapám emlékére.

Az egyetemi tanulmányaim alatt részt vettem az ELTE Hallgatói Önkormányzat elnökségének munkájában, elnöke voltam a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége egyetemi alapszervezetének, 2002 után pedig Orbán Viktor meghívására tagja lettem a Szövetség a Nemzetért Polgári Körnek. 1999-ben részt vettem a Jobboldali Ifjúsági Közösség megalapításában. Az ifjúsági szervezetből párttá vált Jobbik alakuló kongresszusán, 2003 őszén a párt egyik alelnökévé, a 2006 novembere óta – immáron másodjára is – elnökké választottak. Nagyon büszke vagyok arra, hogy csupa nagyszerű emberrel közösen életre hívtuk a Magyar Gárdát, az Atilla Király Népfőiskolát és a Nemzeti Egyleteket.

Vona Gábor