Tiborc panasza

„Te benned bíztam én elejétől fogva.”

Szememben könny, lábam roggyan.
Panaszaim mind elmondjam?
Éltem sorsa űzött vadnak,
Harminc ezüstért eladnak.

E szaggatott csonka honban,
Hétköznapi Trianon van!
Véresszájú tőzsdecápák,
Végromlásunk egyre várják.

Elkel földünk, gyárunk, egünk.
Ezer gondtól fő a fejünk.
Hajlékom volt, mára nincsen,
Odaveszett minden kincsem.

Puszta létem lett most a tét.
Adóm, mondják; söralátét!
Pedig, kamatszolga sorsom,
Terhét most már sírig hordom.

Pártban vannak messiások,
Nyerészkedő spekulánsok.
„Teher alatt nő a pálma”,
Köddé lett egy nemzet álma.

Vörös féreg, mint kísértet,
Támadja azt, kit megsértett.
Nyugta akkor lesz majd neki,
Ha valaki láncra veri.

Bőröm nyúzza az uzsora.
Sótlan kenyér az uzsonna.
Elmúlik nap, s alig eszem,
Pénzem, számla-számra teszem.

Fülembe zúg bankár tangó –
Jól ránk húzott a schwarzjankó!
Éjjel zaklat, jövőm réme;
Széf-efendi sötét képe.

Istenem mond, mit vétettünk?
Európát megsértettük?
Kiért hullott népem vére,
Véd harcokban ezer éve?

Kérdezlek jó Szent Benedek,
Vándorútra, most mehetek?
Búcsút intve szép hazámnak,
Magyarok Nagyasszonyának.

Holt őseim, Szülőhazám,
Feleségem, Édesanyám,
Gyermekeim, jó Barátok,
Most, őértük is kiáltok!

E földrész már nem a régi.
Polgára volt, keresztényi.
Erkölcsében régen halott!
Renegát lett! Hitehagyott!

Pénzmágnások osztják az észt.
Zsebünkből is lopják a pénzt.
Hatalmában tart a Mammon,
Ezért állunk ingatagon.

Lesz e földön magyar élet,
Hol minden a kufáré lett?
Oly fáradt már minden tagunk.
Feltámadhat ÖTVENHATUNK?

Küldjél nekünk égi jelet!
Leheld belénk SZENTLELKEDET!
S akkor buzgó imánk nyomán,
Újjáéled e holt világ.

Az 2012. évében
Bálint Miklós