– A mintegy tíz éve állami dotáció nélkül működő MVSZ számos olyan nemzeti ügyet karolt fel, amely az elmúlt nyolc év magyarellenes MSZP-SZDSZ ámokfutása alatt is tartotta a lelket az anyaországi és külhoni magyarságban. Elég csak a 2004. évi kettős állampolgárságról szóló népszavazás kiírására vagy a Beneš-dekrétumok eltörlésének kezdeményezésére gondolnunk. Úgy gondolom, a mindenkori magyar államnak kötelessége és egyben saját jól felfogott érdeke is lenne segíteni a Magyarok Világszövetségét és az ahhoz hasonló, nemzetileg elkötelezett civil szervezeteket.

- A kettős állampolgárságról szóló vitában kifejtette, hogy a határon túli magyarság támogatása a Jobbik számára az egyik elsődleges nemzetstratégiai szempont. Ön szerint milyen konkrét lépésekre lenne szükség, hogy a támogatás – és itt nem csak anyagi támogatásra gondolok – hatékony és célirányos lehessen?

– Az elszakított nemzetrészeken élő magyar közösségek megmaradásának támogatását valóban nemzetstratégiai kérdésként kezeljük. A támogatások elosztásában kiemelt jelentőséget tulajdonítunk a civil szférának, ezért úgy gondoljuk, egy jelenleginél szélesebb társadalmi felhatalmazású plénum nagyobb legitimitással tudna dönteni a regionális intézmények, projektek, rendezvények finanszírozásáról. A Szülőföld Alapon belül szükségesnek tartanánk a projektalapú támogatás mellett a hasznos társadalmi szervezetek közvetlen működési támogatását, és itt külön kiemelném az ifjúsági szervezeteket. A magyarországi mellett fontos lenne kihasználnunk az EU-s szubvenciókat, mint például a kistérségi társulásokhoz hasonló Európai Területi Együttműködési Csoportosulás (EGTC) nyújtotta lehetőségeket. Az anyagiak mellett természetesen az anyaország erkölcsi kiállásának és felelősségvállalásának is meg kell jelennie.

- A kettős állampolgárságról szóló törvény mellett fontosnak tartom, hogy a státusztörvényről is beszéljünk. Ez utóbbinak köszönhetően komoly kedvezményeket kaptak a határon túli magyarok, az előbbivel azonban ilyenek nem járnak. A kormány azt ígérte, nem szüntetik meg a határon túli magyarokról szóló törvényt sem. Támogatni fogja a Jobbik a státusztörvény megmaradását?

– Természetesen, de szükséges a két jogszabály egymáshoz igazítása. Például a leendő, határon túli magyar állampolgárságú tanulók és hallgatók magyar diákigazolványhoz, és ezzel utazási kedvezményekhez juttatása érdekében már fel is szólaltam az Országgyűlésben. A státusztörvény számos olyan – elsősorban utazási, múzeumlátogatási – kedvezményt garantált a határon túli magyaroknak, amelyeket a magyar állampolgárság önmagában nem biztosít. Az állampolgárság igénylése azonban várhatóan olyan plusz költségekkel fog járni, amellyel a törvényhozó nem számolt. Ezzel kapcsolatban az őszi ülésszakon módosító javaslatokkal fogunk élni, szeretnénk elérni, hogy olcsóbbá és egyszerűbbé váljon az állampolgárság igénylése. Elég csak a családtagonként több tízezer forintos hiteles fordításokra gondolni. Mi támogattuk, hogy aki már egyszer végigjárta ezt a procedúrát a magyar igazolvány igénylésekor, az mentesüljön az újbóli felesleges hivatalba járás és illetékfizetés alól, a fideszes többség azonban ezt nem szavazta meg, így a magyar igazolvánnyal rendelkező felvidéki magyaroknak újból vállalniuk kell a kissé méltánytalan procedúrát, hogy bizonyítsák: ők valóban magyarok.

- Hogyan látja a Jobbik a szlovákiai politikai helyzetet, és kivel tudná elképzelni az együttműködést a helyi magyar pártok közül?

– Az elmúlt két évtizedben Magyarországnak a szomszédos országokkal folytatott mosolydiplomáciája a határon túli magyar kisebbség helyzetének további romlását eredményezte, amelynek leglátványosabb példája Szlovákia. A helyzet a kettős kormányváltással vélhetően javulni fog, de csak akkor, ha az új magyar kormány felhagy a falig hátrálás doktrínájával és hajlandó – akár külpolitikai konfliktusok árán is – kiállni a Kárpát-medencei magyarságért. A magyar-magyar pártkapcsolatok terén a Jobbik három lépcsőt különböztet meg. Az első a párbeszéd szintje, erre mindenkivel hajlandóak vagyunk, akik magyar szavazók bizalmát élvezik.
Természetesen nem zárkózunk el a Hídtól sem, bár számunkra kicsit nehezen értelmezhető a vegyes párt fogalma. Kormányzásukkal azonban bizonyíthatnak, hogy alkalmasak-e a magyar érdekek képviseletére. Más kategória az együttműködés, amely már kölcsönös értékeket előfeltételez.
A Magyar Koalíció Pártjával sokkal inkább elképzelhetőnek tartanánk egyfajta, főként inkább konkrét ügyek mentén történő együttműködést. Bár azt nem lehet eltagadni, hogy az MKP-nak égetően szüksége van egy belső önvizsgálatra, kapcsolatai és azok mélységének újragondolására, amennyiben meg akarja tartani jelenlegi, vagy vissza akarja szerezni korábbi pozícióit. Bízunk benne, hogy sikerrel járnak.
A harmadik kategória pedig a szövetség, amely csak hasonló ideológia, egyértelmű radikális nemzeti elkötelezettség és kölcsönös bizalom esetében képzelhető el. Ez jelenleg még csak a délvidéki Magyar Remény Mozgalom esetében áll fenn. Felvidéken egyelőre egyik párttal sincs ilyen szoros kapcsolatunk, de mint mondtam, a párbeszédre nyitottak vagyunk, a határon túli magyarság érdekeit előremozdító ügyekben pedig készek vagyunk minden tőlünk telhető segítséget megadni.

Forrás: szabadujsag.com - barikad.hu