Nyolcvanöt éve született Nagy László költő

Felsőiszkázon született 1925. július 17-én. Paraszti család gyermeke. Tízéves korában súlyos betegség támadta meg a lábát, élete végéig járógépet használt.

1945-ben érettségizett a pápai református kollégium kereskedelmi iskolájában. 1946-ban az Iparművészeti Főiskola hallgatója, a Dózsa György Népi Kollégium tagja. 1947-ben a Képzőművészeti Főiskola rajz szakos hallgatója, a Dési Huber Képzőművész Kollégium tagja. 1948-ban a budapesti egyetem magyar–irodalomszociológia–filozófia, a második szemesztertől orosz szakos hallgatója.

1949-52-ben írói ösztöndíjjal Bulgáriában járt. Hazatérése után házasságot kötött Szécsi Margittal. 1953-56-ban a Kisdobos szerkesztőségi munkatársa. 1959-től az Élet és Irodalom képszerkesztője, majd főmunkatársa. Három alkalommal tüntették ki József Attila-díjjal (1950, 1953, 1955), 1966-ban Kossuth-díjat kapott, műfordítói munkásságáért Botev-díjjal jutalmazták (1976). 1968-ban megkapta a Sztrugai Nemzetközi Költőfesztivál aranykoszorúját.
Gyermekkori élménye a zárt paraszti világ szokásrendje, természet és ember bensőséges kapcsolata, a pogány kori elemeket is megőrző népi kultúra, az élet minden mozzanatát a természet és közösség rendjének alárendelő szemlélet. Hatott rá a keresztény kultúra, a katolikus liturgia. A paraszti világ közvetlen szemléleti elemeit korai verseiben mitologikus vonásokkal, népi babonákkal, keresztény és folklórmotívumokkal társította
1978. január 30-án szívinfarktusban hunyt el. A Farkasréti temetőben Szécsi Margittal közös sírban nyugszik.

Forrás: wikipédia

Ide idézzük talán legnépszerűbb versét:

Ki viszi át a szerelmet?

Létem, ha végleg lemerült,
Ki imád tücsökhegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?

Lágy hantú mezővé a sziklacsípőket,
Ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
Hajakat, verőereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állít
Káromkodásból katedrálist?

Létem, ha végleg lemerült,
Ki rettenti a keselyűt?
S ki viszi át a fogában tartva
A szerelmet a túlsó partra?

Összeállította: F. I. – K. M.