Friss hírek

Loading

Partnereink

Csabakő
 
Tanfolyam indul kéthetente
Info: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező
30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 15597150

2017. november 18.
H K SZ CS P SZ V
12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930
Ma Jenő napja van.
Holnap Erzsébet napja lesz.

Mindenszentek és Halottak napja

Mindenszentek és Halottak napja

Mindenszentek (november 1.) és a Halottak napja (november 2.) a halottakra való emlékezés ünnepe. Mindenszentek napja azoknak a szenteknek az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. A 9. század óta kötelező ünnep. A katolikus egyház tanítása szerint ezen a napon az élő és az elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak.

Ezekben a napokban virágba és gyertyafénybe borulnak a temetők (Illusztráció: wikipedia)

A katolikus egyházban a mindenszentek napján tartott szentmisék állandó könyörgése: „Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat.”

A szegedi tájon mindönszentök kalácsa, kóduskalács néven üres kalácsot sütöttek, amit a temető kapujában várakozó koldusoknak adtak, hogy ők is megemlékezzenek a család halottairól. Csallóközben is az ezen a napon sütött kalácsot osztották szét a temető kapujában álló és imádkozó koldusok között, nehogy a halottak hazalátogassanak. Jászdózsán miközben a temetőben gyertyát égettek, odahaza is égve hagyták a lámpát, hogy a halottak széjjel tudjanak nézni. Úgy vélték: „Míg a harang szól, a halottak otthon vannak.”

Mindenszentekhez gazdasági hagyományok is fűződnek. Csépán ilyenkor szorultak be az állatok – a gulya, a csürhe, a ménes és a csorda. Mindenszentek ünnepe sok országban – egy idő óta Magyarországon is –  munkaszüneti nap. Az idén, mivel a hét közepére, szerdára esik Mindenszentek napja, ezért nincs munkanap áthelyezés.

November 2-án van a Halottak napja, latinul Commemmoratio omnium Fidelium Defunctorum. Ez a nap keresztény ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. Magyarországon a halottak napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából általános, felekezetektől független, az elhunytakról való megemlékezés napjává. Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik, halottak hetének nevezik. E napon ma is szokás a halottak emlékezetére a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra.

Egy idő óta sajnos nálunk is majmolják és keverik össze a Halloweent Mindenszentek napjával és Halottak napjával, és egyre több helyen fordul elő, hogy már az egészen kicsiket például az óvodában kábítják vele. Szögezzük le itt is, nálunk nem Halloween van, hanem Mindenszentek napja és Halottak napja. Újabban az egyik közösségi oldalon Helló Bécsnek (Halló Wiennek) is szokták gúnyolni a Halloweent.

Legalább az emlékezésnek ebből a két napjából nem kellene cirkuszt és üzletet csinálni. Mi inkább Márai Sándor Halotti beszédével emlékezünk az elhunyt szentekre és elhunyt szeretteinkre…

Békéscsaba, 2017. október 31.

Összeállította: Forgó Irén

Honlapra igazította: Kovács Mariann

Emlékeztető: „És nem véletlen az se, hogy az egyház épp ide, a tél küszöbére, az elmúlás kezdetére helyezte – s egymás mellé – mindenszentek és halottak napját, ünnepét. Tette ezt nyilván ama nagyszerű ellentmondás jegyében, melynek a halál csak látszata, tartalma azonban az élet, s tegyük hozzá, a szó legigazibb, legemberibb, tehát leginkább szellemi értelmében – élet. Halottaink szeretete elsőrendűen az élet iskolája. Igaz, nem az élet mechanikus folyamatainak, amelyeknek a nagy természet engedelmeskedik, hanem annak a másiknak, mely teremtő ellentmondásként épp a tél küszöbén kezd új munkába, fokozott kedvvel és lelkesedéssel. A külső kép: a hervadásé, a halálé és a menekülésé. Egyedül az ember függeszti szemét a mindenség lankadatlanul működő csillagaira, a távoli és nagy egészre, s azon is túlra…” (Pilinszky János: A tél küszöbén (részlet)