Loading
WEB-MÉDIA-VIDEO-LOGO-BANNER
Tanfolyam indul kéthetente
Info: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező
30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 5404075

2014. szeptember 18.
H K SZ CS P SZ V
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930
Ma Diána napja van.
Holnap Vilhelmina napja lesz.

Horn Gyula 80 éves! Na és?

Horn Gyula 80 éves! Na és? 

Horn Gyula (Horn Gyula János, Budapest, Ferencváros, 1932. július 5. –) politikus, közgazdász, a közgazdaság-tudományok kandidátusa, 1994 és 1998 között a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, a Népköztársaság utolsó külügyminisztere. Forrás: google kereső).


 

Édesapja Horn Géza szállítómunkás, bútormunkás, édesanyja Csörnyei Anna gyári munkásnő. A Horn család Nagyicce és Sashalom közötti Barakknak nevezett telepen élt szegény körülmények között. Elemi iskolába Angyalföldön járt, de az ötödik osztály után már munkát kellett vállalnia. Előbb műszerész ipari tanuló volt, majd Rosztovban (Szovjetunió) közgazdaságtant tanult. 1956 februárjában nősült, felesége Király Anna statisztikus. Két gyermekük van, Anna (1956) és Gyula (1969).

Édesapját 1944-ben a Gestapo elhurcolta és innen nem tért vissza. Horn Gyula unokahúga, Havas Szófia, az MSZP volt országgyűlési képviselője, akinek az édesapja Horn Géza filmrendező, Horn Gyula volt miniszterelnök 1956-ban balesetet szenvedett bátyja volt, a Havas nevet nevelőapja viselte.

Horn Gyula 1954–59 között a Pénzügyminisztérium főelőadója volt, 1959-ben került a Külügyminisztériumba, ahol először a szovjet önálló osztály munkatársa lett. Az 1960-as években Szófiában és Belgrádban teljesített diplomáciai szolgálatot. 1969–83-ig az MSZMP KB külügyi osztályának munkatársa, konzultánsa, majd osztályvezető-helyettese, 1985-ig osztályvezetője volt. 1954-től a Magyar Dolgozók Pártjának tagja, az MDP MSZMP-vé alakulásakor (1956. november) az újjászerveződött pártba is felvételt nyert. 1956. október vége, november eleje között állítása szerint nemzetőr volt, majd belépett a megalakuló MSZMP-be. Más okiratok szerint 1956 novemberétől a forradalmi karhatalmi őrszolgálatnál volt állományban 1957 júniusáig. A kommunizmus bukása utáni önéletrajzaiban a dátumokat már átértékelte… 

„A körülmények rosszak voltak. A felkeléssel együtt sok bűnöző került szabadlábra, akik veszélyeztették a biztonságot. Én a pufajkás osztagban (Steppenjackenbrigade) a törvényes rendet védtem” – mondta Horn ötven évvel később a német Die Weltnek. „Először is szeretném világossá tenni, hogy 1956 nem a kommunizmus elleni harc volt. A felkelők sem akarták eltörölni azt. Ezt manapság gyakran helytelenül ábrázolják” – tette hozzá. 

Miért kapták a pufajkások (így Horn Gyula is) a pufajkás gúnynevet? Azért mert a nagy „rendteremtésre”, helyes szóhasználattal a megtorlásra télvíz idején került sor. A szovjetekkel együttműködő karhatalmistákra nem tudtak olyan gyorsan egyenruhát kreálni, ezért megkapták a szovjet pufajkákat… Horn Gyula és sok ilyen gyalázatos szerepet bevállaló társa később munkásőr lett. 

Horn szerepe a forradalom leverésében tisztázatlan, mert ezredének járőrnaplója hiányos, mindenesetre 1957-ben részesült a Munkás–Paraszt Hatalomért, amit az olyanok, akik megtagadták az aktív szolgálatban és az atrocitásokban való részvételt, nem kaphattak meg, vagy azt tőlük megvonták. A Hunyadi-zászlóalj, amelynek Horn a tagja volt, Germuska Pál írása szerint a megtorlás élcsapata volt. 

Horn Gyula nyugati elismertségét elsősorban a keletnémet menekültek előtti 1989. szeptemberi  határnyitás körül játszott – elterjedt vélekedés szerinti – szerepének köszönheti. Vitatott azonban, hogy Horn jogosan tűnhet fel a határnyitás kulcsfigurájaként, vagy pusztán szimbolikus alakja volt az eseményeknek; az akkori politikai vezetés egyes tagjai között is vetélkedés folyik az események utólagos értékeléséről. Németh Miklós akkori miniszterelnök 2004-ben például egy hetilapnak elmondta: a döntéskor rajta és Hornon kívül jelen volt Horváth István belügyminiszter (Stumpf István apósa), az igazságügyminisztérium államtitkára és két tanácsadó. 2010. novemberében egy sajtónyilvános eseményen viszont már azt állította, hogy Horn egyáltalán nem volt részese a döntésnek. 

 

Horn Gyula egy németországi fogadáson (fotó: google kereső)

A hivatalos nyitás előtt azonban már tulajdonképpen átszakadt a határ a keletnémet menekültek előtt, akik a nagy külföldi médiafigyelemmel kísért Páneurópai Piknik során augusztus 19-én 14.57 perckor „áttörték” az alkalmilag megnyitott határt. Ekkor elvileg még érvényben volt a tűzparancs, de a helyszínen tartózkodó határőrök nem tettek semmit a csoportos menekülés akadályozására. (Sajnálatos módon Gorbacsov szerepe nem kerül említésre, pedig Horn Gyulánál jóval nagyobb szerepe lehetett a történetben – F. I.)  

1956-tal kapcsolatban 1989. február 10-én egy központi bizottsági ülésen megvédte a szovjetek és Kádár tetteit: „Nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, azokban, akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel.”

Hornt 1985-ben kinevezték külügyi államtitkárrá, 1989-ben külügyminiszter a Németh Miklós vezette kormányban. 1989-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) jogutódjának, a Magyar Szocialista Pártnak (MSZP) az egyik alapítója. A párt nevéből is kikerültek a munkások… 1990-től az MSZP elnökségének tagja, majd az elnöke. 1990–2010-ig pöttyös múltja ellenére országgyűlési képviselő volt.

Antall József halálát követően rövid ideig Boross Péter lett a miniszterelnök. 

Az 1994-es választási kampányban történt egy furcsa baleset, melynek körülményeit titkosították. A baleset következtében Horn Gyula fejére vaskorona került. Hogy a választás megnyerésében a vaskoronának mekkora szerepe volt, nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy 1994-ben elsöprő többséggel megnyerte az MSZP a választást, és Horn Gyulát megválasztották miniszterelnöknek. A Horn-kormány működési idejére esik az ún. Bokros-csomag, a 30 százalék feletti infláció, és ekkor írták alá a legtöbb kétoldalú alapszerződést, ill. folytatódott a privatizáció. Nekik „köszönhetően” léptünk be később a legrosszabb feltételekkel az Európai Unióba. Ekkor került sor a nemzeti vagyon nagy részének elherdálására, ekkortól szolgálgatják Magyarország részére multi cégek a világ egyik legdrágább mértékével a földgázt és a villamos energiát.

Erről a „korszakról” Gazdag László közgazdász, egyetemi docens a következőket írta:  „1997-ben a Tocsik-botrány miatt megbukott Suchman Tamást felváltó Csiha Judit privatizációs miniszter kikotyogja a parlamentben, hogy hétmilliárd dollár (nem elírás: dollár) privatizációs bevétellel nem tud elszámolni a kormány. Ha a világ bármely parlamentjében hangzott volna el ez, azonnal bukott volna a kormány, országos botrány lett volna. Nálunk a fű sem rezdült… Lumpen ország, lumpen politikai osztály, lumpen szakmai értelmiség…” Következménye ennek a történetnek sem lett, a mai születésnapi „bulit” Suchman Tamás szervezi. 

Talán 1994-ből származik Horn Gyula azóta legendássá vált kijelentése: amikor a nagyon gyenge, következményekkel nem járó törvény alapján rákérdeztek a diktatúra idején folytatott tevékenységére, vagyis a „szuper” múltjára, a választ elintézte egy Na és?-sel! A dolog ennyiben maradt, akadálytalanul ült be a parlamenti képviselői szék mellett a miniszterelnöki székbe is. Ezután a tettestársai is (például Csehák Judit) éltek ezzel a szóhasználattal. És azóta is Na és?-ország vagyunk, vagyis nincs se felelősségre vonás, se elszámoltatás, vagyis következmények nélküli ország lettünk! Magyarország választópolgárai annyira hittek az elszámoltatás és a felelősségre vonás ígéretében, hogy kétharmados parlamenti többséghez juttatták a jelenlegi hatalmat. Az ígéret valóra váltására több, mint két éve vár a magyar társadalom.

1998-ban elvesztette Horn a választást a Fidesszel és vezetőjével, Orbán Viktorral szemben. 

2002-ben Medgyessy Péter akkori miniszterelnök kinevezte Horn Gyulát a miniszterelnök EU-különmegbízottjának. 2004-ben az MSZP Európai Parlamenti választási listájának 2. helyén volt, de még a szavazás előtt bejelentette, hogy nem vállalja a képviselőséget. 2005-ben bejelentette, hogy ha őt jelölnék köztársasági elnöknek, elvállalná a pozíciót. Szerepelt pártja ún. „négyes listáján”, de a kevés jelölés miatt visszalépett.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Horn 75. születésnapja alkalmából kitüntetési javaslatot terjesztett be Sólyom László államfőhöz a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje polgári tagozatának adományozására. Ezt Sólyom Horn múltjára, illetve egyes közelmúltban tett nyilatkozataira (mint a Die Welt német napilapnak 2006 októberében adott interjúja) hivatkozva aggályosnak tartotta, ezért jogértelmezést kért az Alkotmánybíróságtól arról, van-e érdemi döntési joga a hozzá felterjesztett kitüntetések adományozásakor. Miután az AB 7:4 arányban megállapította, hogy az államfőnek „valódi, érdemi döntési joga van arra, hogy a köztársaság alkotmányos értékrendjébe ütköző kitüntetések esetén az arra vonatkozó előterjesztést ne írja alá”, Sólyom a miniszterelnöknek írt válaszlevelében megtagadta a kitüntetés adományozását. 

„Horn Gyula karhatalmista volta 1956-ban, és különösen akkori szerepének értékelése és vállalása a forradalom ötvenedik évfordulóján 1956 értékeiről való állásfoglalás is. Egykori tette és mai állásfoglalása olyan alapvető ellentétben állnak a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjével, hogy Miniszterelnök Úr előterjesztését Horn Gyulának az indokolásban felhozott érdemeire tekintettel sem teljesíthetem.” – nyilatkozta Sólyom László.  

Horn 2007. szeptember 16-án kórházba került, az Állami Egészségügyi Központban ápolják, azóta nem szerepel a nyilvánosság előtt. Így a 2010-es országgyűlési választáson már nem indult jelöltként. Betegsége ellenére 2010-ig megkapta a képviselői járandóságokat és a hat havi végkielégítést. 

 

Horn Gyula és Gyurcsány Ferenc. A fotó valószínűleg a 75. születésnapon készülhetett. (Fotó: Vörös Szilárd)

Orbán Viktor tegnap köszöntötte az öntudatlan állapotban lévő volt miniszterelnököt. 

Azt írta: minden, a köz szolgálatára felesküdött vezetőnek kötelessége elismerését kifejeznie az elődök munkája iránt, hiszen a nemzet felemelése csak együtt és csak az egymást követő nemzedékek összefogásával lehetséges. Orbán leszögezi: „elsősorban mindannyian magyarok vagyunk, a nemzet boldogulásáért cselekszünk saját hitünk és legjobb tudásunk szerint, ezért mindig több az, ami bennünket összeköt, mint ami szétválaszt.” 

„Engedje meg, hogy a család, rokonok és barátok mögé sorakozva jó egészséget kívánjak! Isten éltesse 80. születésnapján!” – írta Orbán Viktor a 2007 óta gyógyíthatatlan, öntudatlan betegnek. Ebben az esetben jó egészséget kívánni elég morbid, de hogy az Istent miért keverte bele az ateista ember köszöntésébe, az rejtély. A szép szavak ebben az esetben bizony megülték a gyomrunkat, de lehet, hogy nemcsak a miénket…

Otthon is ápolhatnák Horn Gyulát, azonban az Orbán-kormány is felvállalta a kórházban őrökkel és kamerákkal felszerelt VIP-teremben haláláig történő kezelés költségeit. Szűk családi körén kívül más látogatók nem látogathatják, állapotáról pedig teljes hírzárlatot rendeltek el a család kérésére. Az ATV információi szerint a volt miniszterelnök betegsége olyan jellegű, hogy indokolt lehetne az otthoni ápolása is. 

Hogy az egykori pufajkás, 1956-57-es nagy „rendteremtő” és a Na és?-ország megteremtője kapja-e a tetemes kórházi költség mellett a havi másfél milliós nyugdíjat is, arról nem találtunk információt. Valószínűleg igen, hiszen aki ennyit ártott a hazájának, az megérdemli. 

Ma tehát a tettestársak zárt körben, zárt helyen (egyelőre nem ott, ahol lenniük kellene egy egészséges országban!) távollétében köszöntik Horn Gyulát a 80. születésnapján. 

A jókívánságokra lehet, hogy a németek is ráerősítenek, mert ők a mai napig úgy tudják, Horn Gyula egyesítette őket. Ez egészen elképesztő, mert akkoriban a Szovjetunió még toppon volt, Gorbacsov és titkosszolgálata mindenről tudott, és a háttérben ők voltak az engedélyezők. Ekkor még Magyarországon itt volt a szovjet hadsereg… 

Az igazság minden részletét Horn tetteivel kapcsolatban sem ismerjük, de odaát mindenre fény derül! Isten legyen hozzá irgalmas, ha úgy gondolja…  


Békéscsaba, 2012. július 5.


Összeállította: Forgó Irén
Honlapra igazította: Tóth Zoltán 

Emlékeztető: „Egy szó mint száz, aljas és undorító a magyar „elit” 1945 óta, a választó és választott nép sajátos szimbiózisa: ha kicsit megkaparjuk a hivatalos életrajzokat, rögtön kibuknak az elképesztő kapcsolatok, a felvett nevek mögötti valóságos múlt, és az a szemfényvesztés, mellyel az országrontók szabályosan elosztották magukat jobbra és balra, minden pártba és mozgalomba, hogy soha ne lehessen őket tetten érni, leleplezni, megbüntetni, vagy legalább kérdőre vonni.” (Szentmihályi Szabó Péter: Kár volt a szóért)