Góbé viccek

Hogy ne vegyük mindig olyan komolyan magunkat…

A brassói néplaptól újságíró érkezett Csíkszeredára az átkosban. Kéri, mutassák meg neki a legöregebb favágót. Amikor találkoznak, azt mondja neki:
– Hallom, maga még a gróf birtokán dolgozott. Nekik gürcölt évtizedeken át, s lám, csak egy kis kunyhót tudott szerezni. Meséljen, bátyám, milyen volt az élet régen. Mondja, akkoriban hány gatyája volt?
– Nyolc.
– Miből?
– Gyolcsból.
– És most az új rendszerben hány van?
– Kettő.
– Miből?
– Abból a nyolcból.

A falusi doktor találkozik az utcán az egyik betegével:
– János bátyám, mit visz az üvegben?
– Hát, az igazat megvallva doktor úr kérem, egy csepp papramorgót...
– Nem abban egyeztünk meg, hogy többet nem iszik?
– Többet nem, de gondoltam: ennyit lehet.
– Ennyit? Hát ez rengeteg!
– Nem mind az enyém, a fele a komámé.
– Akkor most gyorsan öntse ki a maga részét!
– Nem lehet doktor úr, mert a komámé van felül!

A góbé áll a tornácon, s figyeli a kakast, amint az hevesen lohol egy tyúk után. Már-már utoléri, amikor a góbé egy falat kukoricamálét hajít elébe. A kakas megáll, bekapja a málét, és csak azután rohan a közben jelentős előnyhöz jutott tyúk nyomába.
– A szentségit! – kurjantja a góbé. – Ilyen éhes se szeretnék lenni!

A góbé bemegy az istállóba, és azt látja, hogy döglődik a lova. Gondol egyet, bemegy a házba, tollat, papírt kerít, és gyárt egy rakás sorsjegyet. Azzal el a kocsmába, s kihirdeti, hogy sorshúzás lészen. Ötszáz lej egy jegy, és a főnyeremény egy ló. Gyorsan fogynak a sorsjegyek. Megtörténik a sorsolás is, és a góbé elviszi a nyertest az istállóba. De ott már csak egy döglött gebét találnak.
– Te gazember! – dühöng a nyertes. – Egy döglött lóért fizettem én ötszáz lejt?
– Dehogyis. Tessék, visszaadom az ötszázast.
– És a többiek?
– Mit akar velük kend? Hiszen ők nem nyertek...
(merje mondani valaki, hogy nincs üzleti érzéke a székelynek.) 

A góbé csúnyán elveri a feleségét, mire az asszony feljelenti.
– Hogy merte megütni a feleségét? – förmedt rá a csendőrtiszt. – Hát nem tudja, hogy csak a
hatóságnak van joga büntetni?
– Hát nem bánom! – feleli némi tétovázás után a góbé. – Itt a botom, üsse maga!

A hallgatagság, a székely gondolkodásmód mintapéldája ez a párbeszéd:
– Hol a vella, lányom?
– A gereblye mellett, édesapám.
– És a gereblye hol van?
– A vella mellett.
– Ej te szamár! Hát a vella meg a gereblye hol van?
– Egymás mellett, édesapám.
 

A lány a gyóntatószékben megvallja bűneit. Elmondja, hogy az ördög apránként vitte a kísértés útjára, mert először csak megtetszettek egymásnak. Aztán beszélgettek, majd később a legény megcirógatta, még később pedig meg is csókolta. Végül levette a lábáról.
– De lányom – fakadt ki az öreg plébános –, amikor a heverőre feküdtetek, legalább akkor tudnotok kellett volna, hogy nagy bűn, amit elkövettek!
– Tudtuk mi azt plébános úr, de akkor már vétek lett volna abbahagyni!

A suttyó legényke szántott az apjával. Az apa fogta az ekét, a fiú meg a lovat vezette. Az eke ki-kiugrott a kemény földből. Bosszús volt a székely, szidta a fiát, hogy ő rontja el a szántást.
– Nem én rontom el, hanem az édesapám!
– Hogy beszélsz te az apáddal? Annak idején én nem mertem volna visszafeleselni az apámnak.
– Vót is magának apja?
– Vót bizony, különb mint neked!

A szegény székely családban kihívják éjszaka az orvost. Amikor fizetésre kerül a sor kiderül, hogy egy fitying sincs a háznál. A házigazda így mentegetőzött:
– Ne haragudjon, doktor úr, de fizetni nem tudunk! Azért is hívtuk éjszaka, hogy ne akadályozzuk a nappali pénzkeresésben...

– Csodálom kedves komám, hogy soha nem jut eszébe az a tízezer lej, amit tavaly kölcsönadtam kendnek!
– Már hogyisne jutna eszembe, hisz ez volt életem egyik legboldogabb napja!

– Édesanyám, miért van már olyannyi ősz hajszála?
– Azért édes fiam, mert ahányszor rossz vagy, egy-egy kifehéredik...
– Akkor értem már, hogy miért olyan ősz a nagyanyó.

Édesanyám, mit rakjak a tésztára?
– A fedőt fiam, hogy az apádnak is maradjon.

Ha nem fizet kend, az ügyvédhez megyek!
– Miért, azt hiszi tán, hogy ő fizet helyettem?

Maga ezután már sem nem pipázhat, sem nem ihat – mondja szigorúan az orvos.
– Ezt ne is mondja nekem doktor úr, mert én a pipámtól semmiért el nem válok!
– No, nem bánom, egy keveset szívhat, de csak hosszú szárú pipából, mert így a méreg nem oly veszedelmes.
– Aztán nem lehetne inni egy kicsit, hosszú nyakú üvegből?

Mért jön maga bíróságra ilyen nagy fütykössel?
– Azt mondták a múltkor, bíró úr, hogy gondoskodjak megfelelő védelemről.

– Na, vetkőzzék le !
– De főorvos úr, kérem...
– Mondtam, hogy vetkőzzék le!
– Instálom, én...
– Na, vetkőzzék gyorsan!
A székely végül levetkőzik, az orvos megvizsgálja. Ránéz:
– Magának semmi baja nincs!
– Az nincs! De hoztam egy szekér fát!
 

Tanító úr, holnap hozok egy tyúkot!
– Jó lesz fiam, előre is köszönöm!
Másnap reggel a tanító várja a tyúkot, de a gyerek anélkül jön az iskolába.
– Na, Gyuri, hol van az ajándék?
– Jaj, tanító úr, nem hozhattam el a tyúkot!
– Talán elvitte a kánya?
– Az nem.
– Megdöglött?
– Az sem.
– Tán megbetegedett?
– Dehogy betegedett meg, inkább csak jobban lett!

– Tudod barátom, nagyon nehéz feleségnek valót találni. Lány az volna, de eddig akárhányat
kommendáltak, egyik sem tetszett az édesanyámnak...
– Tán csak nem?
– Egyet kivéve! Azt kedvelte, mert szakasztott olyan volt, mint ő.
– Hát akkor?
– Az meg édesapámnak nem tetszett.

 Forrás: sokkaljobb levelesláda