A felszámoló cégek és a korrupció
Sok korrupciós ügy kezdődik felszámolási eljárással

A cégek megszűnése történhet végelszámolással vagy felszámolással. A felszámolásról dönthet a cégvezetés saját akaratából, vagy kérhetik ezt azoknak a cégeknek a hitelezői, akiknek adósuk maradt. Bizonyos esetekben a céget a bíróság számolja fel hivatalból. A gazdasági társaság megszüntetése során fel kell osztani a vagyonát.

Ezt a jog nem bízza a cégvezetőre, főleg akkor nem, ha amiatt indult el a cég megszüntetésére irányuló felszámolási eljárás, mert eredetileg sem akart vagy tudott fizetni. Ezt nevezik felszámolási eljárásnak. Ha a vezető tisztségviselők döntenek a végleges bezárásról és a cég rendelkezik fennálló tartozásainak pénzügyi fedezetével, akkor végelszámolási eljárás folytatható le.

A cég vagyoni viszonyait ekkor is rendezni kell, ezt nevezik végelszámolási eljárásnak, ami csak akkor indítható meg, ha a cég vagyona elegendő ahhoz, hogy a tartozásait ki tudja elégíteni. Ha ennél kevesebb vagyonnal rendelkezik, felszámolási eljárás indul. Mindkét eljárás a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnésével zárul le.

A végelszámolás során az összes adósságát köteles megfizetni a cég, a felszámolás esetén a rendelkezésre álló vagyont egy meghatározott rend szerint felosztják a hitelezők között - vázolja fel a téma jogi hátterét Hoffmann László jogász, a polgári jogi szakvizsgabizottság tagja.

Szakértőnk szerint a felszámolási eljárás számos szakaszra bontható, az első szakaszban a cég fizetésképtelenségének vizsgálata folyik. Ezt a felszámolást elrendelni jogosult bíróság bírája végzi, azon a megyei (fővárosi) bíróságon, ahol a cég utolsó bejelentett székhelye van.

Fontos kiemelni, hogy a bíró a jelenleg hatályos jogszabályok szerint csak elrendeli a felszámolást, nem köteles érdemben vizsgálni a fizetésképtelenség okát. A törvény meghatározza, mikor tekintheti a bíró a céget fizetésképtelennek. A felszámolót a bíróság rendeli ki a felszámolói névjegyzékből.

A felszámoló a felszámolást végző magánvállalkozás lesz: a cég vezetője kijelöl a saját emberei közül egy felszámolóbiztost, aki átveszi az irányítást a felszámolásra ítélt cégben, azzal a hivatalos céllal, hogy a hitelezők minél nagyobb számban pénzükhöz jussanak. A felszámolás elrendelésével egy időben az adós cég minden tartozása lejárttá válik, függetlenül attól hogy rendesen törlesztett-e addig a pillanatig, vagy sem.

Ezt a meglehetősen szigorú és sokak által igazságtalannak mondott szabályt a jogalkotó az eljárás gyors lefolytatásához és a bizonytalan gazdasági-jogi helyzet elkerülése miatti társadalmi érdekkel indokolta. Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy a jogalkotó jó szándéka csak nagyon korlátozottan valósul meg az elmúlt 20 évben ezen a területen. „A felszámolási eljárás során az üzleti partnerek közötti hitelezői igények megtérülése az 1 százalékot sem éri el” – mondja Csorbai Hajnalka, az Opten céginformációs szolgálat stratégiai igazgatója. Mivel tehát a hitelezők a statisztikák szerint nem jutnak a pénzükhöz, az egész csak arra jó, hogy egy vállalkozás minden vagyona dobra verhető és újra elosztható legyen anélkül, hogy az eredeti tulajdonos bármit tehetne ellene. Az ilyen eljárásból értéket nyomott áron szerzők jól járnak.

Úgy jutnak az ingó vagy ingatlan vagyonhoz, hogy a felszámolt cég adó-, és egyéb tartozásait nem kell megfizetniük. A cég vagyontárgyait terhelő zálogjog és egyéb teher törlésre kerülnek, annak jogosultja a felszámolási eljárás során juthatott volna valamilyen mértékű kártérítéshez, az új tulajdonost felé kötelezettség már nem terheli.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy hiába van folyamatosan törlesztett hitele a cégnek, akár egy minimális értékű lejárt számla engedményezésével megindítható a felszámolási eljárás. A bíró ugyanis nem vizsgálja a fizetésképtelenséget, csak elrendeli a felszámolást. Ekkor az adós cégnek a hitel teljes kamat és tőkeösszegét egyszerre ki kellene fizetnie. Ráadásul a bank a kielégítési sorrendben megelőzi a többi hitelezőt, ha a követelésének jelzálogjoggal terhelt ingatlan volt a fedezete. Innen az adós cégnek rendszerint lehetetlen felállni.

Ráadásul a vállalkozásoknak nemcsak szállítói, hanem vevői is vannak, és egy cég az önhibáján kívül is kerülhet fizetésképtelen helyzetbe amiatt, hogy valamelyik vevője nem fizette meg a tartozását. Mindez pedig borzalmas lehúzásokhoz vezethet a mai magyar jogrendszerben, hacsak nem jogász, vagy hihetetlenül precíz könyvelő - esetleg mindkettő - a tulajdonos vagy a cégvezető, vagy nem fizet meg folyamatosan drága szakembereket, akik megvédik őt és a vállalkozását.

Nyugdíjba ment a bíró a felelősségre vonás elől

A Transparency International és az MSN Mai Nap sorozata a magyar gazdasági élet egyik legproblémásabb területéről.

Bírák is érintettek lehetnek a korrupciós ügyekben (Reuters)

A felszámoló cégek legnagyobbjai mind részt vettek a magyar gazdasági rendszer átalakításában. A kapitalizmusra való áttérést, a közvagyon magánkezekbe juttatását a többség kizárólag a privatizációs folyamattal azonosította éveken át, de ma már látszik, hogy a második, hosszabban elhúzódó fázist felszámolásokon keresztül vitték véghez a közvagyon felett diszponálni képes személyek.

Közös vonás a nagy felszámoló cégekben, hogy kiterjedt, a rendszerváltás előtti időkre is visszanyúló kapcsolati hálójuk, és mivel ők a vagyonelosztók, sok barátjuk és lekötelezettjük van, és sok pénzük, hogy további szövetségeseket szerezzenek. Közös még bennük az is, hogy az egyszerű ember nem tud velük szemben érdeket érvényesíteni, mert ezen a területen az igazságszolgáltatás döcög.

Az alábbi felsorolással bepillanthatnak más felszámolási ügyek abszurdba hajló eseményvázába. Mind egy-egy megtörtént eseményen alapszik:

– Ötmillió forintos festékszámla miatt borítottak be egy bútorgyárat, ami külföldi megrendelésre dolgozott, szakmunkásképzést is folytatott. A tulajdonos kifizette a számlát, szaladt a bíróságra ezt bemutatni, hogy a felszámolást leállíttassa. Ekkor a bíró egy 40 milliós követelést mutatott a tulajnak, aki értetlenül állt a helyzet előtt. Évekkel később bebizonyosodott, hogy a negyvenmilliós tétel eleve valótlan volt. A céget a felszámolás alatt darabjaira cincálták, a termelést leállították, a munkások az utcára kerültek.

– Egy bíró a felszámoló kérésének megfelelően hozta meg végzéseit. Lebukott, de nem lett belőle országos botrány. Csendben nyugdíjba vonult. Az érintett felszámoló ténykedik tovább. Az ügyben eljáró hatóság azzal zárta le az ügyet, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal által rögzített telefonbeszélgetések jegyzőkönyveit nem lehet felhasználni az eljárásban.

– Egy állami vállalat beapportálta egyik ingatlanát egy újonnan alapított magánvállalkozásba. A vállalkozás részét képező ingatlanról azonban az állami vállalat másodszor is rendelkezett, pedig az akkor már nem tartozott a vállalathoz. Lassan húsz éve pereskednek miatta. Az igazságszolgáltatás pedig ahelyett, hogy egy téves döntést korrigálna, egyre durvább eszközökkel próbálja védeni a védhetetlent.

A fenti történetek iskolapéldái a joggal való visszaélésnek, amit azok a szereplők követtek el, akikre a gazdasági rendszer folyamatos megújítását bíztuk, és ami fölött azok a szereplők hunytak szemet, akiktől a tisztességes jogszolgáltatást várjuk.

Havas Gábor volt ügyvéd közel húsz éves tapasztalattal bír a felszámolási ágazat visszaéléseivel kapcsolatban.

Sokat támadta felszámolócégek általa jogsértőnek vélt gyakorlatát, ám ezeket nem vizsgálták ki, ellene viszont fegyelmi eljárást indított az ügyvédi kamara, ahonnan végül kilépett, és ma már jogtanácsosként, találmányok szabadalmi ügyeivel tölti ideje jelentős részét.

Havas a felszámolási visszaéléseket három nagy csoportba sorolja. Az első nagy csoport az, amikor az adós keres egy szívének kedves felszámolót, hogy elkenjék a disznóságait. Ez a fajta eljárás teszi ki az ügyek kilencven százalékát – mondja.

Az ilyen felszámoló nem megy utána a dolgoknak, nem indítja meg a százhúsz napon belül megindítható pert, ha az adós a hitelezők elől igyekszik kimenteni a vagyonát. A következő csoportban valamilyen vagyontárgy megszerzéséért egyébként normálisan működő cégeket nyomnak felszámolás alá – ezt láthattuk például Zseliéknél.

A harmadik típusú felszámolásban az előző rendszer nagy állami vállalatai (állami építőipari vállalatok, mezőgazdasági termelőszövetkezetek, kisszövetkezetek stb.) kerülnek kalapács alá, ez a privatizáció időszakában, és azt követően volt jellemző.

Vankó László, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal bűnügyi főigazgatója szerint ma már ritka a jelentős vagyonnal bíró cégek felszámolása. A problémás felszámolások kilencven százaléka kisebb-nagyobb háttérvállalkozások felszámolásáról szól, amelyeket eldobnak, mint egy használt papír zsebkendőt, ha kiszolgálta a célt, amire létrejött – ez lehet áfacsalás, vámcsalás, jelzálog-csalás, sikkasztás vagy pénzmosás is. Az ilyen kis „strómancégeken” keresztül megvalósított adócsalások teszik ki az éves ügyforgalmuk 40 százalékát. Az államnak okozott kár a nyomozók plusz munkája mellett anyagiakban is rendkívül jelentős.

Sipos Anett

Forrás: MSN/Mai Nap/Nemzeti Hírháló

sokkaljobb-kommentár: Felszámolással kapcsolatban törölt APEH-követelések 1991–2010 között: 1991–1995 8.138 millió forint, 1996–2000 419.379 millió forint, 2001–2005 710.843 millió forint, 2006–2010 1.724.793 millió forint (1999-től társadalombiztosítási járulék követeléseket, 2007-től illeték-követeléseket is tartalmaz) Forrás: Nemzeti Adó- és Vámhivatal. És mindezt következmények, elszámoltatás, felelősségre vonás nélkül meg lehet tenni, még napjainkban is! Ilyen gaztettekkel is „segítették” Magyarország gödörbe jutását a fehérgalléros bűnözők! A felszámolás, végelszámolás ma már külön iparág…
(Folytatása következik)

Emlékeztető: „A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak.” (Edmund Burke)