Kéthetes, sokszor éjszakákba nyúló szervezőmunka után 2010. július 25-én dél körül hat teher- és három személyautóval indultunk a Borsod megyei Szalonnára. A teherautókat és kamionokat már előbb útnak indítottuk, hogy nagyjából egyidőben érkezhessünk célba.

A többi autóval és teherautóval folyamatos telefonkapcsolatot tartva a 3-as főúton folytattuk utunkat. Nem sokkal később újabb hír érkezett: Miskolcon és Edelényben készenléti rendőrök, Szalonna határában - Szendrő felől - pedig járőrök várnak ránk. (Utóbbiak később az elsőként Szalonnára érkező teherautónkat meg is állították, elkérték az utasok személyi okmányait és ellenőrizték az adatokat.) Az útvonal áttervezése után mintegy 30 km-es kerülőúton, körülbelül másfél órával hosszabb menetidővel, hegyi utakon, hátulról, a Felvidék felől közelítettük meg a célt a három személyautóval és az időközben hozzánk csatlakozott két teherautóval. Szerencsésen és rendőri zaklatástól mentesen érkeztünk meg ahhoz a szalonnai családi házhoz, amely az első, június 30-i segélyakciónk óta amolyan segélyelosztó központtá vált. Itt válogatják szét a ruhákat, osztják szét a tartós élelmiszert és tisztítószereket, és - segítségünkkel - innen viszik ki a bútorokat, nagyobb háztartási gépeket a rászoruló családokhoz. Az egymás után érkező teherautókról folyamatosan rakodtuk le az adományokat - a mintegy 4000 tetőcserepet, gerendákat, bútorokat, háztartási nagy- és kisgépeket, a közel száz zsák ruhaneműt, tartós élelmiszereket, tisztítószereket, játékokat - a családi ház udvarára. Egy régebbi típusú zöld színű Suzuki haladt el a ház előtt, benne négy, egyenruhás rendőrrel. Döbbenten néztek ránk. Arcukról "hát, ezek meg hogy kerültek ide?!"-kifejezés volt leolvasható. Autójukkal visszafordultak, és néhány méterrel távolabb leparkolva felvették "megfigyelő pozíciójukat". Miközben dolgoztunk, több civil és szolgálati rendőrautó cirkált az utcában, a bennülők szemmel tartottak bennünket. A zöld "megfigyelő Suzukit" kis idő múlva lecserélték egy Opelre.

Este 8 óra előtt pár perccel elérkezett a hazaindulás pillanata. Amint elindultunk, a civil "megfigyelő autó" - a szürkület ellenére lámpája felkapcsolása nélkül - becsatlakozott konvojunkba. Észak felé (Aggtelek felé, amerről jönni kényszerültünk) próbáltuk elhagyni Szalonnát. Menet közben több rendőrautó is megelőzte kis csapatunkat. Hirtelen ötlettől vezérelve megfordultunk, és Szendrő irányában folytattuk utunkat. A - nekünk most már - szemközti sávban 2-3 rendőrautót pillantottunk meg. Valószínűleg ők is észrevettek minket, ugyanis amikor a falu határán túl fokozott közúti ellenőrzésre hivatkozva az összes autót "lemeszelték" (természetesen csak a segélyakcióban részt vevőket), a korábban ellenkező irányban haladó 2-3 rendőrautó is befutott - némi késéssel. A szokásos, mintegy fél órás rendőri vegzatúra után 20 óra 54 perckor végre elindulhattunk hazafelé. Az úton a személyautóinkat több "ellenőrzés" nem érte. Nem mondható el ez a kamionunkról, amelyet az Edelény főterén (ránk) várakozó két járőrautó és egy csapatszállító autó közül az utóbbi elkezdett követni. A városból kivezető úton 4-5 km után meg is állították. A rendőrök zavartan viselkedtek, kérték a sofőr személyi okmányait, megkérdezték, hova mennek. A "haza, Monorra" felelet után a rendőrök kicsit megnyugodva hagyták továbbmenni a kamiont, ám egészen az autópálya-felhajtóig követték.

A felhajtó előtt a kamion utasai úgy döntöttek, hogy tankolnak és esznek valamit, ezért a szélső sávba álltak. A rendőrök melléjük hajtottak, és közölték velük, hogy rossz sávot választottak. Az utasok tájékoztatták a figyelmes és segítőkész rendőröket, hogy tankolni mennek az áruházhoz. Az áruház parkolójában félreálltak, és elindultak élelmet vásárolni. A rendőrök utánuk mentek, és megkérdezték tőlük, hogy még vásárolnak is? Igennel feleltek, majd bementek az áruházba, ahol kb 20 percet töltöttek. Amikor kijöttek, a csapatszállító autó még mindig ott állt a kamion mögött - immár egy járőr kocsival "megerősítve". Előbbi elindult a kamionos csapat felé, majd melléjük érve az egyik rendőr csak ennyit mondott: "mi nem beszéltünk", és elhajtottak. (Hogy ez mit jelenthetett, máig sem tudjuk.) Ezután odament a kamionhoz a két járőr, és elkérték az okmányokat. Az egyik rendőr mindet elvitte és lemásolta, a másik még a tachográf korongját is lepecsételte. A kamiont lefényképezték, közben pedig arról kérdezték az utasait, hogy kik ők, honnan-hová mennek, mit csinálnak. Röpke 45 perc elteltével végül a kamion is elindulhatott hazafelé.

Az utunk folyamán lezajlott igazoltatások során több rendőr is "súgott" nekünk: parancsra, rendszám alapján állították meg autóinkat.

Itt szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy a Magyar Nemzeti Gárda budapesti egysége és a Jobbik monori alapszervezete nevében ismételten köszönetünket fejezzük ki nemzettestvéreinknek, akik tárgyi adományaikkal és fuvarfelajánlásaikkal hozzájárultak a szalonnai árvízkárosultak megsegítéséhez.

Örömmel tudatjuk, hogy a továbbra is várható, feltehetőleg nagy (és teljesen felesleges), esetleg bűnüldözési célokra is "fordíthatandó" kiadással és rendőri állomány-igénybevétellel járó "óvintézkedések" ellenére a Magyar Nemzeti Gárda nem adja fel azt a szándékát, hogy lehetőségeihez mérten (és néha még azon felül is) segítsen a magyar árvízkárosult családokon. Augusztusban - a Jobbik monori alapszervezetével karöltve - ismét indítunk egy segélyszállítmányt az árvíz sújtotta területekre. Kérünk mindenkit, aki céljainkkal egyetért, hogy tárgyi és pénzadományával járuljon hozzá a következő segélyakció sikeréhez.

Pénzadományaikat a Nemzet, Haza, Család Polgári Egyesület Kereskedelmi és Hitelbanknál vezetett

10404041 - 50526571 - 78701132-es

számú számlájára juttathatják el.

A közlemény rovatban kérjük feltüntetni: Budapest-karitatív.
Tárgyi adományaikkal, fuvarfelajánlásaikkal kérjük az mngbbkar@indamail.hu e-mail címen, vagy a 06-70/203-4024-as telefonszámon jelentkezzenek.

Segítségüket megköszönve szebb jövőt kíván

a Magyar Nemzeti Gárda budapesti egysége"

Forrás: barikad.hu