Friss hírek

Loading

Partnereink

Csabakő
 
Tanfolyam indul kéthetente
Info: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező
30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 15597112

2017. november 18.
H K SZ CS P SZ V
12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930
Ma Jenő napja van.
Holnap Erzsébet napja lesz.

A mosonmagyaróvári sortűz: 1956. október 26. (videóval)

A mosonmagyaróvári sortűz a budapesti Kossuth téri sortűz másnapján következett be. 1956. október 26-án reggel 8 óra táján a mosonmagyaróvári szakmunkásképző és néhány általános iskola diákjai az akadémia elé vonultak (a gimnázium épületét az iskolavezetés lezárta, onnan diákot ki nem engedtek), és az előadásokra gyülekező diákokat csatlakozásra szólították fel. 

Az 1956-os mosonmagyaróvári sortűz helyén létesített emlékmű

A tömeg az MDP (Magyar Dolgozók Pártja, az MSZMP és az MSZP elődje) székház elé vonult, és eltávolították a vörös csillagot. A tömegben általános iskolások tanáraikkal, gyerekes kismamák, vidékiek, a Mezőgépgyár és a MOFÉM gyár munkásai is voltak. Ezt követően értek a felvonulók a járásbíróság elé, ahol kiszabadították az ott őrzött hat-hét köztörvényes rabot. Egy Ikarusz autóbusz tetejéről kihirdették a kinyomtatott 14 pontba szedett követeléseket. Tovább haladva az 1848-as emlékműnél két nagy csoportra szakadtak szét a vonulók. Az egyik csoport a rendőrség épületéhez ment. Az épületről leszedték a vörös csillagot, több rendőr csatlakozott a tüntetőkhöz. Ezután a posta épületének érintésével a rádióállomáshoz mentek.

A másik csoport a DISZ-bizottsághoz vonult, onnan a Gyári úti rendőrőrs érintésével a Timföldgyárat és a Kötöttárugyárat vették célba, hogy a dolgozóikat is bevonják a felvonulásba. A továbbinduló tömeg a laktanyához vonult két úton, kisebb csoportokba felszakadozva.

Dudás István százados, a laktanya parancsnoka 26-án a kora reggeli órákban a körlet védelmét a laktanyán kívül kialakította, így a laktanya előtti út használata korlátozva volt. A laktanya déli, északi, és nyugati oldalán géppuskafészkeket telepítettek. A keleti homlokzat előtt észak-déli irányban vezető út és a bekötőút kereszteződésében (a Határőr út 13. számú háznál) jobb- és baloldalt is géppuskafészkeket helyeztek el. Dudás a laktanya épületének parancsnokává Gyenes György főhadnagyot, míg a külső védelmi rendszerért felelős parancsnoknak Tóth Károly főhadnagyot nevezte ki.

A laktanya elé érkező fegyvertelen emberek nemzeti színű zászlókat lengettek, egyesek a Himnuszt, mások a Szózatot, a Kossuth-nótát énekelve haladtak, az élen állók követelték a vörös csillag leszedését a laktanyáról, és a néphez való csatlakozásra hívták a bent lévőket. Létszámukat 1000-2000 főre becsülték. A folyamatosan érkező tömeg az elsőket még előrébb nyomta. Egy tiszt a felvonulók elé ment, de a folyamatosan érkezők miatt állandó hátrálásra kényszerült. A géppuskafészektől kb. 25-30 méterre kézfeltartással megállította a tüntetőket. Látszólagos barátkozás kezdődött, de amikor a tömeg eleje úgy 15 méterre megközelítette a kaput, eldördült az első lövés.

Két vagy három sorozatot adtak le, melynek számos halálos, súlyosabban és könnyebben sebesült áldozata volt. Számukat az is növelte, hogy a laktanyaépület ablakaiból a sebesültek és a menekülők közé kézigránátokat hajigáltak.

Az életben maradottak – akik valamilyen fedezékbe tudtak menekülni – kirohantak a térre, és társaikat igyekeztek elsősegélyben részesíteni. A Főépítésvezetőség irodájából kötszert, vattát, és elsősegélyhez szükséges anyagokat küldtek a helyszínre, miközben az ott dolgozók odasiettek segíteni. Értesítették a mentőket, a sebesültek gyorsabb elszállításához az ÉPFU-t és a TEFU-t is odahívták. A téren maradt sebesült embereket még lovas szekéren is vitték a mosonmagyaróvári kórházba, majd mikor ott megteltek a kórtermek, Győrbe és a fővárosba is szállítottak meglőtt személyeket.

Már a sortűz másnapján eltérő adatok láttak napvilágot. A megyei napilap 60 halottról számolt be, a Földes Gábor ellen indított perben 1957-ben az ügyész 104 áldozatot említett. A temetésről beszámoló Daily Mail riporterét idézve 85 elhunytat és 230 sebesültet említett. Később több szemtanú 107 áldozatot említett.

Pontos számokat a későbbi vizsgálatok sem tudtak megállapítani, részben a források, és az orvosi dokumentáció hiánya miatt.

A sortűz leírhatatlan hatást váltott ki. A város lakói a halottasházakba tódultak, hozzátartozóikat keresve. Többen bosszúra szomjazva a rendőrségtől és a honvédségtől próbáltak fegyvert szerezni, sikertelenül. A pattanásig feszült indulatokat tovább szította a városi hangos beszélő is, amely a felvonulókat - s majdani áldozatokat - csőcseléknek titulálta, és őket nevezte meg a mészárlás, a sortűz előidézőiként.

A laktanya körül kora délután növekvő számú embertömeg gyülekezett, amely fegyver nélküli blokád alá vette a katonai tábort.

A sortűz borzalmas eredménye a sorállományt is rémületbe ejtette, több tiszt az elhamarkodott lövetés miatt nyíltan Dudás István laktanyaparancsnok ellen fordult. A határőrszázados hivatalos megbeszélésre hivatkozva autóval elmenekült, katonáit cserbenhagyva Csehszlovákiába (ma már Szlovákia – F. I.) indult. A parancsnokságot Vági főhadnagy vette át, aki a fenyegetően gyülekező embertömeg láttán újabb védelmi intézkedéseket vezetett be.

Sípos Imre akadémiai hallgató távbeszélőn segítséget kért a Győri Nemzeti tanácstól. A Győri Nemzeti Tanács Földes Gábor vezette küldöttsége előtt a határőrök letették a fegyvert. A sorállomány a fegyvereket eldobálva elhagyta a laktanyát, mellettük a tömeg betódult és megszállta a körleteket.

Megtalálták egy fiúáldozat elrejtett holttestét, amelyre a felzaklatott tömeg dühe a sortűz elrendelőit keresve az összegyűjtött határőrtisztek ellen fordult. Vági, Gyenes és Stefkó főhadnagyokat, és Máthé hadnagyot elfogták és megverték. Földesék igyekeztek mindannyiukat megmenteni, de sikertelenül.

Gyenest meglincselték, a kórházba beszállítás után belehalt a sérüléseibe. Vági főhadnagyot és Máthé hadnagyot elvitték a tanácsházára Földesék.

Még 26-án a délutáni órákban megalakult a Mosonmagyaróvári Ideiglenes Városi Nemzeti Tanács, valamint a Katonai Tanács. A fegyveres nemzetőrség megalakításával Babán Mihályt bízták meg.

Október 27-én Mosonmagyaróvár utcáin újból összeverődött a tömeg. Mind többen mentek ismét a tanácsháza elé, ahol újfent a határőrtisztek kiadását követelték. A tanácsházát védő katonák nem tudták a tömeget feltartóztatni, a benyomuló emberek elől Vági főhadnagy egy belső udvarra néző ablakon kivetette magát. Halálát az esés okozta, vagy a tömeg verte agyon a kövezeten fekvő testet. Mikor megtudták, hogy Stefkó főhadnagyot a kórházban ápolják, az épület elé vonultak, és követelték a tiszt kiadását. A tömeg behatolt az őrzött kórterembe, a hordágyon fekvő Stefkót kivitték, meglincselték, és az evangélikus templom melletti fára felakasztották.

A sortűz mosonmagyaróvári áldozatait nagy részvét mellett október 28-án temették a város két temetőjében.

A borzalmas sortűz helyén ma Rieger Tibor szobrász Golgota című szobra áll, ahol 50 kopjafa emlékezik a hivatalosan több mint 50, a szemtanúk és hozzátartozók szerint 107 halottra. A sortűz helye a Gyász tér nevet viseli.

Október 26-a Mosonmagyaróvár képviselő-testületének határozata alapján városi gyásznap.

A mosonmagyaróvári sortűz áldozatainak emlékvideója:

 

Forrás: varosikollegium. Zene: Kárpátia, vers: Wittner Mária

Szanyi Tibor mondott megint egy nagyot október 23-án, alázva a forradalom emlékét! Sem a Kossuth téri, sem a mosonmagyaróvári sortűzről, és a sortűz jelentős létszámú áldozatáról  nem tett említést. Neki a forradalom hőseinek emléke ennyit jelent. Ugye mondanom se kell, hogy a mosonmagyaróvári elkövető (Dudás István) is Biszku Bélához hasonlóan ágyban párnák között hunyt el? Földes Gábort 1958. január 15-én Győrben kivégezték. Pongrátz Gergely 56-os múzeumának kápolnájában az ő neve is ott szerepel az áldozatok névsorában…

Békéscsaba, 2017. október 26.

Alapinformáció és fotók: wikipédia

Összeállította: Forgó Irén

Emlékeztető: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.” (Albert Camus)