Friss hírek

Loading

Partnereink

Csabakő
 
Tanfolyam indul kéthetente
Info: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező
30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 15597205

2017. november 18.
H K SZ CS P SZ V
12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930
Ma Jenő napja van.
Holnap Erzsébet napja lesz.

A forradalom legvéresebb napja: 1956. október 25. (videóval)

Tömegmészárlás a Parlament előtt

A halottak számát legalább 200 főre teszik. Százszoros gyilkosság, tömegmészárlás, egyetlenegy elsőfokú, felfüggesztett ítélettel, melyet majd' fél évszázad múltán osztanak ki. Velünk élő történelmünk máig sötét foltja az 1956-os, a Parlament előtt leadott sortűz.

1956. október 25-én még két komolyabb sortűzben vettek részt szovjet egységek. Az egyik a magyar pártközpont előtt robbant ki Szerov szeme láttára, szovjet harckocsizók és egy magyar század között támadt fegyveres konfliktus. E tűzpárbajban a pártközpontot védő szovjet, illetve ÁVH-s erők vettek részt, a másik oldalról talán erősítésül küldött határőrök, vagy a felkelők oldalára átállt katonák.

Székesfehérvárott is szovjet katonák lőttek a tüntető tömegre. Nagy Imre ezen a napon azt kérte, hogy a fővárosban működő szovjet katonaság létszámát növeljék. A fővárosban a lövöldözés nem csendesedett… Géppuskával, Pps-sel (Spagin-féle dobtáras géppisztollyal) és gyakran a harckocsik ágyújával viszonozták a házak tetejéről leadott egyes lövéseket.

1956. október 25-én a Parlament előtt, a Kossuth téren 2-3 ezer tüntető tartózkodott, a teret szovjet harckocsik biztosították. A diákok felmásztak a tankokra és kétnyelvű röplapokat osztogattak a katonáknak: „Orosz barátaink! Ne lőjetek! Becsaptak benneteket. Nem ellenforradalmárok, hanem forradalmárok ellen harcoltok. Mi, harcoló magyarok, független, demokratikus Magyarországot akarunk. A Ti harcotoknak nincs értelme: nem fasisztákra, hanem munkásokra, parasztokra, egyetemi hallgatókra lőtök. Szüntessétek be a harcot! A Forradalmi Magyar Ifjúság”.

A tüntetők és a katonák között barátkozás indult meg. Ez idő alatt a Parlament közelében, az MDP Központi Vezetőségének Akadémia utcai épületében a pártvezetés, Mikojan, Szuszlov, és a KGB főnöke, Szerov ülésezett. Szerov kiment az ülésről és a Parlament biztosítását ellátó páncélos alegység parancsnokától értesült a katonák és a civilek közötti fraternizálásról. Utasítást adott a tér megtisztítására. Ez tűzparancsot jelentett – áll a Szovjet katonai intervenció 1956. című könyvben.

Tóth Lajos vezérőrnagy szerint: „a szovjet csapatok parancsot kaptak, hogy a Parlament előtti tüntetést likvidálják. Ezt meg is tették, az emberek felmásztak a lassan húzó harci kocsikra. A szovjet katonák tüzet nyitottak a szovjet harci kocsikon lévőkre” – olvasható Kahler Frigyes Sortüzek című könyvében.

Mikojan és Szuszlov a következő jelentést küldte október 25-ről Moszkvának: „A Parlament előtti téren óriási tömeg gyűlt össze, amely a szovjet katonák felszólítására sem oszlott fel. Ráadásul a környező házak tetejéről egységeinkre több lövést adtak le, és benzines palackokkal (Molotov koktélnak nevezték el a forradalmárok – F. I.) felgyújtották egyik harckocsinkat. Mindezek következtében tüzelés kezdődött és a hírek szerint 60 magyar vesztette életét.” (A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint legalább 200 tüntetőt gyilkoltak le az ÁVH-sok és a szovjet katonák.)

A tömegre és az oroszokra az ÁVH-sok tüzeltek, az oroszok viszonozták a tüzet – áll a „Jelcin-dosszié”, Szovjet dokumentumok 1956-ról című műben. Egyes szemtanúk több száz halottról beszéltek. A sebesültek, áldozatok számáról rendelkezésre álló adatok a mai napig bizonytalanok.

Ismeretlen számú gyilkos, egy gyanúsított

A tömegmészárlás ügyében a szovjet típusú diktatúra összeomlása óta eltelt évek alatt  mindössze egyetlenegy elsőfokú ítélet született: 2002-ben két év, öt évre felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtotta az 1956-os Kossuth téri sortűz kapcsán bűnsegédként több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított emberiség elleni bűntett miatt Erdész Józsefet a Fővárosi Bíróság. Ez az ítélet azért születhetett meg, mert korábban a Legfőbb Ügyészség hatályon kívül helyezte a Fővárosi Főügyészség előző határozatát, mellyel elévülés címén szüntette meg a nyomozást.

Erdész József, aki ’56-ban a kormányőrség operatív osztályának vezetőjeként önként vállalkozott az Akadémia utcai pártközpont védelmére, az ügyészség vádja szerint a tüntetőkre lőtt.

A tárgyalás során előadott tanúvallomások között elhangzott: a szovjet katonák és a magyar kormányőrök géppuskákkal, tankágyúval és géppisztolyokkal hátulról is lőtték a menekülő fegyvertelen tüntetőket 1956. október 25-én a Parlament előtt és a környező utcákon.

A tárgyaláson több tanú felidézte: menekülés közben hátulról is lőtték őket. Egyikőjük, Bíró Péter kiemelte, a tüntetőkre annak ellenére nyitottak tüzet, hogy azt kiabálták: „Nincs nálunk fegyver! Igazi szovjet–magyar barátságot akarunk!” Egy másik tanú, Pluhár Brunecker Erzsébet – akinek édesapja a Kossuth téri sortűz során életét vesztette – elmondta: dumdum-golyóval is lőttek rájuk, egy lövedék az ő combjában robbant.

Források:

Belvedere Meridionale 1998/1-2. sz.A folyóirat cikkében idézett munkák:Szovjet katonai intervenció 1956/szerk. Györkei Jenő, Horváth Miklós Bp. 1996.„Jelcin-dosszié”: Szovjet dokumentumok 1956-ról Bp. 1993.Valerij Muszatov: Szovjet politikai beavatkozás és katonai intervenció Magyarországon 1956-ban = Múltunk 1991. 4. sz.Sortüzek-1956/szerk. Kahler Frigyes Lakitelek 1993.

Videó a borzalomról! A felvételen látszó deszkakerítés az akkor épülő Kossuth téri metróállomás építkezését takarja el.  

Forrás: Országgyűlési Hivatala

Összeállította: Forgó Irén

Emlékeztető 3.: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.” (Albert Camus)