Friss hírek

Loading

Partnereink

Csabakő
 
Tanfolyam indul kéthetente
Info: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező
30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 15597122

2017. november 18.
H K SZ CS P SZ V
12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930
Ma Jenő napja van.
Holnap Erzsébet napja lesz.

51. sz. Igaz mese

Az előző ötven Igaz mesét a honlapunk Igaz mesék főcímére kattintva lehet olvasgatni…

A lebonthatatlan emlékmű a budapesti Szabadság téren (Fotó: wikipedia)

2015. április 4-én ismét ünnepeltek az antifasiszták és néhány józsefvárosi MSZP-s fiatalember. Vajon tudják-e ezek a fiatalok, hogy mit is ünnepeltek? Gyurcsány Ferenc is megengedett egy szösszenetet erre az alkalomra. Így jár az olyan ország, amely még egy nyűves rendszerváltozást sem tud végrehajtani! Már 1994-ben miniszterelnök lehetett az egyik pufajkás.

Miért is hívták a pufajkásokat pufajkásoknak? Az 1956-os forradalom leverésében segédkező magyar karhatalmisták számára nem volt raktáron elég egyenruha, ezért a Szovjetunióból érkezett számukra néhány vagon pufajka. Náluk ebből az időjárási viszonyok miatt elég sok volt raktáron.

Miért ünnep nekik április 4-e? Az úgynevezett rendszerváltozás idején megállapították, hogy nem április 4-én történt az esemény, hanem április 13-án. Akkor miért április 4-ét ünnepeltették a magyar néppel a felszabadÚlást? Vagy ahogy a szovjetek nevezték: A MEGSZÁLLÁST?! Azért, hogy Sztálin elvtárs minél hamarabb örüljön. Ekkor már látszott, hogy övék a győzelem, és Magyarország elveszett... Budapesten még ma is ott éktelenkedik a legyőzetésünkre emlékeztető emlékmű, amit meg is koszorúztak néhányan, és még a Szabadság szoborhoz is felmentek az idős antifák. Akiknek nyugdíja a meghurcoltak nyugdíjának többszöröse lehet!

 Mi következett 1945. április 4-e után? Lett egy úgynevezett szabad választás a szovjet szuronyok árnyékában, amit a Független Kisgazdapárt nyert meg, de hatalmát jócskán bekorlátozták. A szovjet hadsereg szó szerint végiggázolt a második világháború által amúgy is megtépázott Magyarországon, felfalták a jószágállományt, begyűjtötték a karórákat, megerőszakolták a nőket. Sokan lettek a meggyalázottak közül nemi betegek, tetvesek, és lelki betegek, és bizony sokan közülük öngyilkosok lettek. Az egyik józsefvárosi fiatal hölgy kijelentette: nem volt igaz a nemi erőszak, ő a nagymamájától tudja, hogy nagyon is kedvesek voltak a szovjet katonák. Erről a „kedvességről” egy dokumentumfilm:

Megteltek becsületes magyar emberekkel a börtönök, és megkezdődtek úgynevezett népbírósági ítéletekkel a kivégzések. Ma sem tudni, hány ezer magyar került ki a szovjet munkatáborokba (a gulágra), és hányan tértek közülük haza? Mivel mindenképpen a kommunistákat kellett kihozni a választás győztesének, 1947-ben csináltak egy másik választást, ami kékcédulás választás néven vonult be a történelembe. Vontatókkal hordták az embereket szavazni végig az országon a kék cédulákkal, és voltak, akik húsz helyen is leszavaztak. A választási „győzelem” után felerősödtek a megtorlások, a kitelepítések, a munkatáborokba (Hortobágy, Kistarcsa, a hírhedt Recsk, stb.) ítélet nélkül történő elhurcolások. Az Andrássy út 60-ban (a mai Terror Házában) tanyát vertek az ávósok, és ütötték, verték a magyart! Ma sem lehet tudni, hogy az ávósok aljas tetteinek következtében 1945–56 között hányan haltak meg ítélet nélkül a börtönökben, a munkatáborokban. Az 156-os forradalmat követően dicstelen munkásságuk felerősödött! A meghurcoltaknak 1990 után sem igazán járt kárpótlás. Talán valami csekély nyugdíj-kiegészítést kapnak a még köztünk élők. Mert nálunk a magyar az mindhalálig áldozat marad. Népek Krisztusa Magyarország!

Az 1947 februárjában megkötött párizsi békeszerződés magyar szempontból szintén diktátum volt. Visszakerültek a Trianonban elrabolt területek a szomszédos országokhoz, és rácsapódott Magyarországra a vasfüggöny. A magyar kormányban egyetlen magyar ember sem volt, a dermedt, élhetetlen élet miatt eljutottunk 1956-ig. A forradalmat a felszabadítónak nevezett szovjet hadsereg Hruscsov ukrán származású szovjet első-titkár vezényletével leverte. Hruscsov volt az, aki 1954-ben Kijevben részegen az akkori Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság első titkárának kérésére az orosz Krím félszigetet odaajándékozta az ukránoknak. Most, hogy visszavette a félszigetet Oroszország, a művelt Nyugat háborog... Irak, Szíria, Líbia és sok más addig viszonylag élhető ország lerombolása miatt nem háborognak.

Magyarországot hatalmas kártérítésekre kötelezték a párizsi békediktátumban. 25 évig fizettünk hatalmas összegeket a Szovjetuniónak, amiről sok magyar nem is tud, de fizettünk a szomszédos, területünkből jól lakatott országoknak is. A kártérítés 1956 után (amikor szinte lerombolta a szovjet hadsereg Budapestet) talán 3 évig szünetelt a kötelezettség, mert Magyarország képtelen volt törleszteni, de utána a kötelezettséget ezzel a 3 évvel meghosszabbították. Emiatt a gyalázat miatt született az a magyar mondás, amit csak suttogva mertek akkoriban elmondani az emberek még egymásnak is, mert a falnak is füle volt (sok volt a besúgó), hogy Lenne nekünk mindenünk, csak Csapnál elfolyik. A csapi határátkelőn ment ki ingyen a magyar természetbeni juttatás a nagy Szovjetunióba...

Az antifáknak, a gyurcsányoknak ünnep az, ami Magyarország és a magyar társadalom többségének a tragédiája, az ország megszállása volt. Az már 1956 tragédiája, hogy a szovjet hadsereg itt maradt, további 35 évig mi tartottunk el az „ideiglenesen hazánkban állomásozó”, változó létszámú hadsereget. „Több mint egy évig tartott ez a kivonulás (1990/91) melynek során mintegy 100 ezer szovjet állampolgár távozott Magyarországról közel másfélezer vasúti szerelvényen. Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka 1991. június 19-én hagyta el az országot.” (Forrás: wikipedia)

A vicc kategóriája volt, hogy az itt állomásozó szovjet hadsereg vezérkara állandó lakást kapott... 1991 nyarán kivonultak a tankok, és bejöttek a bankok. Ma már tudjuk, hogy nem is olyan biztos, hogy jó cserét csináltunk, főleg a jelenlegi banki és brókerbotrányok árnyékában.

Ami nem volt túl vicces: Az átkosban természetesen még nem volt internet, mobiltelefon és egyéb kütyük. Az írógépek és a számológépek világa volt ez a korszak. Az írógépek mindegyikének betűiről mintát vettek az eladás előtt, és komoly ellenőrzés alá vonták az esetleges röpcédulákat, amelyeket írógéppel írtak, stencilgéppel sokszorosítottak. A röpcédula-gyártás megakadályozása érdekében minden április 4-e, május 1-je és november 7-e előtt a hivatalokban és a cégeknél az írógépeket karanténba kellett zárni. Lehetőleg lemezszekrényben kellett őket ezekre a napokra helyezni, és a zár idő előtti kinyitását plombázással akadályozták meg. Voltak még egyéb baromságok is természetesen, de jobb rájuk ráborítani az idő jótékony homályát. A kommunistákról legtökéletesebben Szolzsenyicin foglalta össze a tudnivalókat…

Békéscsaba, 2015. április 5.

Irénke

 

Emlékeztető: „A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.” (Alekszander Iszajevics Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író (1918–2008)