Friss hírek

Loading

Partnereink

Csabakő
 
Tanfolyam indul kéthetente
Info: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező
30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 15591302

2017. november 18.
H K SZ CS P SZ V
12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930
Ma Jenő napja van.
Holnap Erzsébet napja lesz.

49. Éljen április 4. (videóval)

Ez a 49. számú Igaz mese: az előző 48 történetet a honlapunk Igaz mesék főcímére kattintva lehet olvasgatni…

Egy jellegzetes plakát a nagy évfordulóra

Illusztráció: wikipedia

1945-ben kitalálták, hogy április 4-én szabadultunk fel, de ez sem volt igaz, mert az a sajnálatos esemény április 13-án következett be, valószínűleg azért, hogy Sztálin elvtárs hamarabb örüljön. Hivatalos munkaszüneti nappá 1950-ben kiáltotta ki pártunk és kormányunk. Ezt követően a budapesti Felvonulás téren hatalmas díszszemlék voltak, és a nagyobb vidéki városokban is jelentős volt a felhajtás.  

Attól függetlenül, hogy a Szovjetunióban megszállásként kezelték a dolgot, a magyar kommunisták makacsul felszabadulásnak mondták, és akként is ünnepeltették a néppel.

Révai József, a kommunista párt főideológusa a következő szavakkal szentesítette 1950-ben az „ünnepet”: „1945. április 4. a legdöntőbb fordulat Magyarország ezeréves történetében és a magyar nép küzdelmekben gazdag életében, mint az a nap, amelyen a dicsőséges szovjet hadsereg kiűzte országunk területéről a német fasiszták és magyar csatlósaik utolsó hordáit, felszabadította az egész ország területét az idegen imperialista megszállás és az elnyomás alól, megnyitott az utat hazánk igazi függetlenségének megteremtésére, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megvalósítására, a népi demokratikus államhatalom kiharcolására, a szocializmus építésére.”

Budapesten ettől kezdve a Nagybudapesti Pártbizottságban külön albizottságot hoztak létre a nagy esemény megünneplésére… Amely esemény a magyar társadalom legkevesebb felének okozott vért és könnyeket. A párt által meghatározott írásos direktíva szerint 1951-52-ben 400-800 ezer közti résztvevővel számoltak. Ebből az is látszik, hogy a részvétel kötelezően ajánlott volt, így a lakosságot a házmegbízottak hozták felvonulásra kész állapotba. Vidéken a felelősök általában a párttitkárok, vagy a szakszervezeti titkárok voltak. Ezek igen lojálisak voltak a hatalomhoz, amit anyagilag el is ismertek nekik az elvtársak. Voltak köztük elég együgyű, alacsony végzettségű káderek is. Butaságukat általában magas hanggal kompenzálták, és nem igazán voltak népszerűek az átlag munkavállalók körében.Az általános iskolákban a gyerekeket úttörőnek tették, akik április 4-én fújták a nótát, miszerint Az úttörő oly vidám, ajkáról ki sem fogy a nóta. A 70-es, 80-as években a magyar pártvezetők komolyan gondolták, hogy a szocializmus építése elvezet a boldogságig. Ennek a feltételezésnek egyik alappillére a zánkai úttörőváros volt. Az úttörő mindig vidám, és ha egyszer belekóstol az ideális társadalom viszonyaiba – gondolták akkoriban –, akkor egész életében annak megvalósításán munkálkodik majd.

A jelesebb évfordulókra (tizedik, huszadik, huszonötödik, stb.) általában valami nagyobb beruházás felavatásával készültek. Az egyik ilyen a csabai Kazinczy Ferenc általános iskola az Irányi utcában.

Budapesten a Felvonulási teret átnevezték, de a Szabadság téren a szovjet hősi emlékmű továbbra is ott éktelenkedik! Hogy miért nem kerülhet ki végre a szoborparkba a többi „emlékmű” mellé, azt nem tudjuk. Valakiknek biztos még mindig nagyon tetszik. Békés megyének Dobozon van saját szovjet emlékműve is. Igaz, már nem vörös az emlékmű, hanem átfestették talán sárgára. Halottak nincsenek alatta. Ami a legelképesztőbb a dobozi emlékmű sorsában, hogy a dobozi 56-osokkal építtették meg! Nemcsak dolgozni kellett nekik az építkezésen, hanem anyagilag is be kellett szállni a költségekbe. A porig alázás egyik magas iskolája volt ez a tett. Előszeretettel alázta a másként gondolkodókat pártunk és kormányunk. Nem volt elég a fizikai bántalmazás, a lelküket is tönkre akarták tenni!  

A rendszerváltozás nálunk felemásra sikeredett, ezért a kommunizmus kísértetei meg-megjelennek. Sajnos nemcsak a nagy magyar vidéken, hanem a nemzet templomában, a magyar parlamentben is. Elképesztő módon 1990-ben a politikai hatalmat átadták az úgynevezett ellenzéknek, átvonultak a gazdasági hatalomba, lenyúlták privatizációnak nevezve a nemzeti vagyon nagy részét, de már 1994-ben visszatértek a politikai hatalomba is. Ehhez elég volt Horn Gyula fejére egy vaskorona…

A 2014. április 6-ai országgyűlési választásokon megint visszatérni készülnek, de már nem az ősbolsik, hanem a gyerekeik, unokáik. Remélhetőleg jelentős politikai szerephez nem fognak jutni. Ha lett volna elszámoltatás és felelősségre vonás, ez nem fordulhatna elő. De ez már az a kategória, hogyha a nagymamának kereke lett volna, gurult volna. Egy régebbi falfirka jusson eszedbe a szavazófülke magányába: Máskor jobban nézd meg a listát! Soha többé kommunistát! A VALÓDI rendszerváltozást április 6-án ideje lenne végrehajtani, mert a nép egyszerű gyermekeinek már nincs hová hátrálni!

Egy kis borzongásra vagy nosztalgiára szóljon az április 4-ei induló:

Békéscsaba, 2014. április 3.

Irénke

Emlékeztető: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökül, ha kihunysz: A HAZA MINDEN ELŐTT!" (Kölcsey Ferenc)