Válasszunk a bor és a sör között vidáman 

Az igaz meséket írását több mint két évvel ezelőtt befejeztem.  

Történt azonban egy nem mindennapi esemény: a honlap látogatottsága elhagyta az egymilliót, amit természetesen megünnepeltünk.

Az ünnepségen vidám és kevésbé vidám történetek kerültek terítékre a finom falatok, és az itóka mellett. Az egyiknek nagy sikere volt, és elhangzott az egyhangú felkérés: folytassuk! 

Amúgy is divat a retró, hát akkor csapjunk bele.

Amennyiben lesz rá „vevő”, rákattintanak a kedves honlap látogatók, akkor folytatni fogjuk. Persze, csak módjával… A történetek mindig az Igaz mesék fiókban lesznek megtalálhatók. Egyúttal reménykedünk benne, hogy az előző meséket is elolvassák az új látogatók. 

Következzen akkor a 32. Igaz mese.

A történet valamikor hetvenes években esett meg. Az egyik állami gazdaságba mezőgazdász gyakornokok érkeztek, akiket az idősebb agrármérnök mellé osztottak be. 

Ki is mentek a Gazzal (a kor népszerű terepjárója volt) a határba. Egész nap hőség volt, és a fiúk is, a „mester” is megszomjaztak. Elhatározták, hogy betérnek a falu neves kocsmahivatalába leöblíteni az út porát. 

A két fiatalember egyik lábáról a másikra állt, össze is súgtak. Nem akarták nagyon megvágni a főnököt, azon tanakodtak, mit is merjenek kérni.

A főnök úr elunta a tanácstalanságot, és rájuk szólt:

– Na ide figyeljetek gyerekeim! Dugni akartok, vagy hugyozni? Amelyik dugni akar, bort iszik, amelyik hugyozni, az sört iszik. 

Az agronómus ezt a történetet fehér asztal mellett mesélte el. Az asztal körül volt vagy negyven férfi, és mi talán hárman vagy négyen lányok.

Még ma is elfog a nevetés, amikor eszembe jut: azok a férfiak, akik előtt sör volt, szinte valamennyien eldugták a sörös üvegeket az asztal alatt. Mentség azonban nem volt, persze, hogy lebuktak! 

A jelenkori ünnepségen ilyesmi nem történt, pedig voltak olyan fiúk, akik sört ittak. Együtt kacagott sörös és boros ember, és ez így van jól… 

Békéscsaba, 2011. november 16.

Irénke