Bü-bü-büdös még a Tanító úr?

A legutóbbi születésnapomon derült ki, hogy egy igaz mese sajnos kimaradt. A hiányt az igaz mesék kiötlőjének igaz, szóban pótoltam, és az „ismétlésen” jól szórakoztunk, most eljött az ideje annak, hogy ezt a történetet is megosszam veletek.
Visszamegyünk az időben az ötvenes évek végére.

Volt a mi kis falunkban, Medgyesbodzáson az ötvenes években egy akkor negyven körül járó férfi, aki minden áldott nap meglátogatta a kocsmahivatalt. Útba esett neki jövet-menet az artézi kút és környéke. A bónusz mese megtörténtét megelőzően kb. egy esztendővel került a faluba egy tanító–védőnő házaspár. A tanító volt az én osztályfőnököm, jó pedagógus volt, mi gyerekek meg rosszak. Amikor rossz volt valamelyikünk, elkiáltotta magát, hogy FIAM! FIAM, KISZALADOK VELED A FOLYOSÓRA! A fenyítés elhangzása után egy ideig jók voltunk…

A házaspár az iskolában lévő szolgálati lakásban lakott. A szolgálati lakáshoz hátsó udvar tartozott, ahol sertésólak voltak. Ugyancsak a hátsó részen volt az iskolával közösen használt kb. nyolc tagból álló pottyantós WC.

Az iskola a falu központjában, az Iskola utca és a Széchenyi utca sarkán volt, amit a faluban csak egyes iskola néven neveztek, mert ebben az épületben csak egy tanterem volt. Érdekes most utólag belegondolni, hogy régen Kereszt utcának hívták az Iskola utcát, de ugye a Rákosi-rendszerben nem lehetett ilyen névvel utcát illetni… Lettek és sajnos sok településen maradtak is helyette a Lenin, a Marx, a Vörös Csillag utcanevek.
Az iskolával szemben van a templom, azzal szemben pedig az artézi kút. Az artézi kútnak nagyon fontos szerepe volt akkoriban, mert a házaknál lévő kút vize emberi fogyasztásra alkalmatlan volt. Egyébként is kulturális központ volt az artézi kút és környéke, mert televízió még nem volt, és a népek ott cseréltek információt, uram bocsá, pletykáltak!

A tanító és a védőnő hasznosítani kívánta a sertésólakat, és vettek vagy tíz malacot. Az igaz mese idején ezek a malacok már olyan 40 kilós süldők lehettek.
Történt egyszer, hogy a süldők – talán a tanító úr rosszul reteszelte be az ólajtót – kiszöktek az ólból. Lett hatalmas fogócska, amit egy ideig a védő néni szemmel követett, és szurkolt élete párjának. Az artézi kútra érkezők igen jól szórakoztak, mert hangzavar az volt bőven. A tanító úr futott és kiabált, a süldők meg iszkoltak körbe-körbe, ahogy csak bírtak.

Egyszer csak reccsenés, és a tanító úr eltűnt a balfenéken. Na, nem egészen a balfenéken, hanem a pottyantósba, de szó szerint. A pottyantós hátulja, ahol az ürítés történt, deszkával volt lefedve, mint a többi ilyen falusi létesítménynél. Ez a deszkaréteg beszakadt, és a tanító úr belekerült oda, ahová más szokott…
Elkezdett a szerencsétlen derékig ürülékben leledző ember segítségért kiabálni.
Segítség! Segítség! A védő néni, amikor meghallotta a kiáltozást, rákérdezett, hogy Hol vagy drágám? Jött a válasz, hogy a pottyantósba. Az asszony próbálkozott a bajban lévő urának segíteni, de nem tudott. Kiszaladt tehát az utcára, hátha jön arra valami férfiember, aki kihúzza hites urát a kakiból. Jött Dadogós Gergő a kocsmából fél illuminált állapotban hazafelé, ahogy szokott. Vesztére a védőnő őt kérte meg, hogy segítsen. Gergő megfogta a tanító urat, és egy rántással már partra is tette az ürüléktől csöpögő embert. Gergő eltávozott, a tanító úr és a védőnő magára maradt. És gondolom, órákig próbáltak megszabadulni a mérhetetlen töménységű illatoktól.
 
Másnap a védőnő három-négy asszony társaságában húzta, illetve pumpálta a vizet az artézi kúton a kannáiba. Gergő ismét fél illuminált állapotban bandukolt hazafelé. Amikor meglátta a védőnőt, érdeklődve átkiáltott neki a túloldalról, hogy

BÜ-BÜ-BÜDÖS MÉG A TANÍTÓ ÚR?

Szerencsétlen védőnő se élő, se holt nem volt ebben a pillanatban. Amilyen gyorsan csak tudott, eliszkolt a helyszínről. Hazamenekült az alig 200 méterre lévő tanítói lakásba.
A fiatal házaspár néhány nap múlva felmondott, és elköltöztek.

Talán jobban is tették, mert a falu még jó ideig szórakozott ezen a tragikomikus eseten. Amikor valaki dadogva rákezdte, hogy bü-bü-büdös – felesleges volt a folytatás, mert azonnal kitört a nevetés.

Azt tudom, hogy Dadogós Gergő már az örök vadászmezőkön portyázik. A tanító úrról és a védő néniről soha többé nem hallottam.

Bár valamennyi igaz mese önálló történet, mégis szeretném, ha valamennyit elolvasnátok esetleg ismétlésként is. Mert ismétlés a tudás anyja! Vagy az apja? Ez is egy máig tisztázatlan komolytalan kérdés!
 

Békéscsaba, 2009. június
Irénke